Egy gyermekként bántalmazott felnőtt szívszorító levele
Egy olvasónk elküldte szerkesztőségünkbe édesapjának írt (ám el nem küldött) levelét, aki gyermekként hosszú éveken keresztül bántalmazta őt fizikailag és lelkileg is egyaránt.
Szia Apu!
Jó rég beszéltünk már. Lassan 10 éve. Sok minden történt azóta. De az egyik legfontosabb, hogy gyermekem született. Szülő lettem. Szülő, mint te is. És most, hogy végre sok év után van bennünk valami közös is, meglepően gyakran jutsz az eszembe. Bevallom ugyanis, hogy most még több dolgot, és még inkább nem értek veled, a tetteiddel, a nevelési módszereddel, az „apaságoddal” kapcsolatban. Nem értem például, hogy bírod ki, hogy ennyi ideje nem láttál és nem beszéltünk? Nem tudom felfogni: hogy tudtál elengedni? Hogy voltál képes anno úgy beszélni, úgy viselkedni? Hogy voltál képes bántani engem, a gyerekedet? És hogy vagy ma képes mindezek után egyáltalán tükörbe nézni?