5 dolog, amit önkéntelenül üzensz a testeddel
Lehet, hogy a testbeszéded többet árul el rólad, mint szeretnéd.
1. „Aha, felismertelek.” (Vagy nem.)
A villámgyorsan felfelé vándorló, majd vissza is süllyedő szemöldök a felismerés egyetemes jele. Tudatosan is használható, mégpedig köszönés mellé, de általában önkéntelenül történik. Ennek csak annyi a hátránya, hogy elmaradás esetén a másik fél érezni fogja: ő maga vagy az általa említett dolog mégsem ismerős a számodra.
2. „Vonzónak akarok tűnni.”
Kutatások bizonyítják, hogy az egyébként is vonzó nők még csábítóbbak, amikor nagyobb a pupillájuk. A tény már évezredek óta ismert, hiszen az ókori egyiptomiak elég messzire mentek a kiaknázásáért: a hölgyek mérgező növénykivonatot cseppentetek a szemükbe, hogy szexisebbnek látszódjanak.
3. „Bölcs vagyok.”
Ha beszélgetés közben tudtodon kívül felfelé fordítod a két tenyered, és a külső élük mentén összeérinted őket, mintha vizet akarnál merni velük, azt üzened: az egész téma itt van a kezemben. Külső szemlélők tehát a bölcsesség jeleként élik meg.
4. „Ennek (nem) szívből örülök.”
Guillaume Duchenne francia ideggyógyász kétféle mosolyt különböztetett meg egymástól: azt, amelyik őszinte, tehát a szemeket is magában foglalja, és azt, amelyik mesterkélt, tehát csak a szájat érinti. Előbbinek a csalhatatlan jele, hogy ráncocskák jelennek meg a szem alatt.
5. „Fontos nekem, amiről beszélek.”
Ha beszéd közben lazán ökölbe szorítod a kezedet, és a hüvelykujjad felül kint marad, azzal a lehető legpozitívabb hangsúlyt adod a mondandódnak. Bill Clinton például szinte a védjegyévé tette ezt a mozdulatot, utánanézhetsz a YouTube-on.