Őrületes szépségpraktikák a múltból

Lakatos Márk

Aki azt hiszi, a nők csak mostanában foglalkoznak ennyit a szépségükkel, azoknak elárulom, 100 vagy 1000 éve sem volt kevésbé népszerű a szépülés, csak akkoriban korlátozottabbak voltak a lehetőségek, ha kozmetikumokról volt szó, és persze a tudomány fejlődése sem ártott – néhány szépségtrükk ugyanis nem csak bizarr volt, de egyenesen életveszélyes is. Izgis téma, ugye? Akkor csemegézzünk is belőle! ;)

Kezdjük mindjárt egy klasszikussal, a füstös szemekkel! Hát, Édeseim, hiába szerették úgy az egyiptomiak ezt a nagyon csinos sminktrükköt, a feketével kiemelt szemeket, az egészségükre nem volt túlságosan jótékony hatással… Tulajdonképpen sötét ólmot kentek fel, ami egyszerre funkcionált szemhéj- és szempillafestékként. És talán meglepő, de az első, már nem mérgező szempillaspirál csak 1920-ban látta meg a napvilágot a Rimmelnél.

Nem tudom, miért kerül időről időre elő valamilyen egzotikus állat ürüléke, ha szépülésről van szó. Szerintem ez az egyik legkevésbé szexi jellemző, amivel el lehet adni egy terméket… De hát, mint tudjuk, nincs új a nap alatt: az ókori görögök és rómaiak például a „krokikakit” pártolták, ha bőrüket frissé és fiatalossá szerették volna tenni. Elkeverték egy kis iszappal, és már kész is volt az arckrém vagy az exkluzív fürdő! ;)

Az itáliai nők mérgező nadragulyával tették hatalmassá és csillogóvá szemüket, ezt pedig tetézték azzal, hogy ólommal gazdagított púderrel fehérítették arcukat. A fehér arcbőr I. Erzsébet angol királynő udvarában is irtó népszerű volt: itt is használták egy „szuperegészséges”, ólom és ecet keverékéből varázsolt mixet, ami egyébként nem csak, hogy öregítette a bőrt, de gyakorlatilag tönkretette a belső szerveket. Voltak olyanok is, akik nyers tojásfehérje felkenésével próbálkoztak, amitől furcsa, de különleges, tompa fénye lett a bőrnek, vagy újra elővették a régi római receptet a krokodilürülékkel – hihetetlen, mennyi mindenre lehet használni ezt a csodás alapanyagot...

Volt olyan idő, nem is túl rég, az 1800-as évek környékén - a hajzselék és hajspray-k előtti korban - amikor a disznózsír helyettesített minden hajformázó terméket… Ezzel turbózták fel a hölgyek a csodálatos parókáikat, aminek csak egyetlen hátránya volt (?), hogy a patkányok imádták az illatát, és nem nagyon tudtak megálljt parancsolni vágyaiknak. Szóval nem elég, hogy a lelkes rágcsálók rendszeresen látogatták a póthajakat, annyira macerás volt feltenni ezeket, hogy a hölgyek akár hetekig is hordták egy huzamban. Mi is következhetne ebből, mint hogy kifejlesztették a speciális paróka-ketreceket, amelyeket alvás közben is viselhettek, hogy távol tartsák az állatokat. Igazán remek találmány lehetett!

És azt tudtátok, hogy XI. Lajos udvarhölgyei csak levest fogyasztottak, mert úgy hitték, a rágás ráncokat okoz? Hát, ha így is van, a nevetés és a beszéd is, úgyhogy nem mondok le a fincsi kis ételekről semmi pénzért! ;)

Na, mit szóltok ezekhez, Lányok? Vannak ötleteitek napjainkból, amik ugyanilyen bizarrul hangzanak?