5 ok, amiért kerülöm a kibeszélést!
A közösségépítés szép dolog, de ha kérhetem, ne annak kárára történjen, aki épp nincs a szobában.
A munkatársaim tudják, hogy utálom a kibeszélést. Már nem is kezdenek ilyenbe, különben azonnal oltani kezdem őket, hogy hagyják abba. Hogy miért nem állhatom a kibeszélést? Ezért:
1. Mert a kibeszélés többnyire öncélú.
A kibeszélés többnyire nem konstruktív. Nem vezet megoldásra akkor sem, ha a kibeszélés kezdeményezőjét komolyan zavarja a másik munkamódszere. Általában azért indulnak el ilyen kibeszélési folyamatok, hogy a beszélgetőpartnerek között egyetértés, és ezáltal kapocs jöjjön létre – egy harmadik személy kontójára. Valahogy máshogy kellene közösségépíteni.
2. Mert ilyenkor az ember olyat tesz másokkal, aminek ő maga nem örülne.
Nem csak azért nem rabolom ki az élelmiszerüzletet és nem keverek le egy pofont a szomszédomnak, mert az tilos, hanem azért sem, mert akkor hogyan várhatom el, hogy ne tegyék mások is ugyanezt velem? A kibeszélés persze nem akkora bűn, mint a lopás vagy az erőszak, de nem lehetne ugyanezen az elven mellőzni?