Szerkesztőségünk kedvencei #1: Gyerekkori sztár-szerelmeink
Új rovatot indítunk, hogy egy picit jobban megismerhessétek a JOY szerkesztőségét. Sokat gondolkoztunk, vajon mi legyen az indító téma, melyik kedvenc dolgunkról valljunk színt nektek elsőként. Végül úgy döntöttünk, hogy ezen a héten a következő kérdésre adunk választ: Neked ki volt a gyermekkori nagy szerelmed?
Balogh Edina
Főszerkesztő
George Michael. Akkor szerettem bele, amikor elöször meghallottam a Careless Wishpert és persze később, amikor szóló karrierbe kezdett, levágatta a haját, borostát növesztett és bőrdzsekiben gitározott, az érzés még inkább fokozodott. Persze, mikor kiderült, hogy ő a másik csapatban játszik, borzasztóan csalódott voltam. Nagy törés volt ez a tinédzserkoromban, de hamar megbocsátottam neki és azóta is imádom, őt is és persze a zenéjét is. Életem egyik legjobb koncertje volt a 2007-es budapesti fellépése.
TamásAnita
Főszerkesztő-helyettes
Azok után, hogy manapság Chuck Bass nálam az abszolút favorit, nem is értem, kisiskolásként miért rajongtam a Backstreet Boys szépfiújáért. Egyetlen reális magyarázat van: a bandából ő volt a legfiatalabb, tehát korban ő illett volna hozzám leginkább.
Kis Rozália
Online Szerkesztő
Hűséges típus vagyok, leszek és voltam is, így míg a többiek csak sorolták a neveket, amikor végül rám került a sor, én csak egyet nevet mondtam: Nick Carter. Az én gyermekkoromat ugyanis a Backstreet Boys kísérte végig. Hű voltam, egy percig se hallgattam 'Nsync-et. Nick Carter hidrogénszőke, gomba frizurája, azok az óriási ingek és mély ülepű nadrágok, a nyálasabbnál nyálasabb, "imádkozós" szerelmi vallomások, az "ének az esőben" kifejezés újraértelmezése, az a rengeteg borzasztó rágógumi, amit csak azért vettem és ettem, mert abban reménykedtem, hogy egy újabb Nick-es matrica lesz benne, ami aztán majd a szekrényem falán köt ki... Oh, azok a régi szép idők. Bár, hogy miért Nickbe voltam beleesve, máig nem értem, hiszen világéletemben a barna, körszakállasokra buktam... Sebaj, legalább felnőttként jól választottam.
Rinyu Piroska
Szépségszerkesztő
A Grease című filmet szinte minden nap megnéztem. A húgom, aki akkor 4-5 éves volt, angolul énekelte a számokat, annyiszor megnéztük. Persze nem az angol, hanem John Travolta volt az oka a nagy érdeklődésnek. Imádtam, ahogy táncolt, ahogy mosolygott. Nagyon szerettem volna én lenni Olivia Newton John, emlékszem még varrattam magamnak olyan fekete nadrágot is és próbáltam úgy táncolni, ahogy ő. Szerencsére azonban sokáig nem keseregtem Travolta miatt, mert jött a Dirty dancing.
Mizsei Károly
Szerkesztő
Nem vagyok hajlandó csak egyet választani, mert így is kimarad Sophie Marceau. :-)Tehát a nyertes kettes kedvencek: Sandra Bullock és Meg Ryan. Előbbi az "Aludj csak, én álmodom" karakterével, utóbbi a "Francia csók"-ban villantott bájával érdemelte ki kamaszos rajongásomat túl sok évvel ezelőtt (1995). Elérték, hogy minden filmjüket megnézzem, természetesen a toplista élén a "Pusztító" és "Féktelenül" van, elvégre azok mégis csak kemény akciófilmek, de a "Harry és Sally"-től a "Nász-ajánlat"-ig mindet láttam.
Margl Dorka
Fotó producer
Nekem évekig nagy szerelmem volt Ralph Macchio ( aki nem tudná a Karate Kid).
Imádtam, hogy langaléta (már akkoriban is az égi meszelők vonzottak), kicsit esetlen, de végül szembeszáll a gonosz fiúkkal, és le is győzi őket! Mindemellett romantikus srác, és sikerül meghódítania a kiszemelt lányt is.Akkoriban azt gondoltam, nekem is ilyen fiú kell! Egy kitartó, helyes, kűzdeni, tudó, érzékeny lélek. Na és az a hajpánt! Irtó szexinek, és vagánynak találtam. Nem tudom hányszor láttam a filmet, de azt tudom, hogy végül hiába keresgéltem kitartóan, valahogy sehogy sem jött velem szembe az utcán.:))