17+1 ikonikus kép a divatfotográfia történetéből

A XX. század első évtizedében a féltónusos fekete-fehér nagyítási technika megjelenése tette lehetővé, hogy a kulturális folyóiratokban divatfotók jelenjenek meg - elsőként a francia La mode practique magazinban. A Vogue és legendás vetélytársa, a Harper's Bazaar az 1920-30-as években vezető szerepet játszott a divatfotózás területén, amelyet állandó fotográfus stábjuk, Edward Steichen, Cecil Beaton, és Horst P. Horst - akinek nevéhez a divattörténelem legtöbbet idézett fotója kapcsolódik - kiemelkedő művészeti ággá fejlesztettek.

A második világháború előtt a figyelem New York-ra irányult, ahol a Vogue és a Harper's magazinok folytatták rivalizálásukat. Munkácsi Márton (nyitókép) a modern kor fotóriporterének megtestesítője, aki mindig és mindenhol jelen volt 1936-ban készített először a tengerparton sportos testhelyzetekben pózoló modellekről felvételeket, amely stílust a Harper's Bazaar magazin - Alexey Brodovitch művészeti vezető irányítása alatt - gyorsan alkalmazni is kezdett. A következő évtizedekben Munkácsi mellett Irving Penn, Richard Avedon alakította és formálta a divatfotózás stílusát. A második világháború kirobbanása következtében a divatfotózás csaknem teljesen leállt. Az USA és Európa gyorsan eltávolodott egymástól. A korábbi összetartozás és művészi munkakapcsolat megszűnt, mivel Párizs megszállás, London pedig ostrom alá került.

A kor divatjának központja, Párizs gyorsan elszigetelődött az Egyesült Államoktól - különösen 1940-ben, amikor a francia Vogue egy rövid időszakra szünetelt. A változások hatására a divatfotográfia markáns, amerikai jegyeket kapott - a modellek gyakran zászlókkal, amerikai márkájú autókkal pózoltak és általában az amerikai ideált testesítették meg. Másrészt, ami a francia és a brit divatfotózásból megmaradt, az gyakran a háborús időszakra jellemző körítést kapott. A második világháború utáni időszakban Richard Avedon a modern nőkről készített fantáziadús képeivel forradalmasította a divatfotózást és fogalmazta újra a divatfotós szerepét. Ezek a fényképek nagyon jól jelzik a korszak divatos érzelmeit. Sokan úgy érezték, hogy a divatfotózás, különösen a háború alatt haszontalan. Azonban az iparágat életben tartó kisszámú fényképész, új és rafinált módon dolgozott a háború alatt.

A háború után a divat átütő erejű fellendülésen ment keresztül és a tervezők új stílusát olyan sztárfotográfusok mutatták be, mint például Richard Avedon, Irving Penn, aki grafikus hatású alkotásaival írta be magát a történelembe. A hatvanas években, a hippi korszak kezdetével a fotográfusok egyre inkább az ösztöneikre hallgatva készítették el műveiket. Az Egyesült Államokban a hetvenes évek recessziójának hatására a valóságot sokan a képzelettel helyettesítették. A társadalmi változások és a feminizmus ábrázolása olyan neveket vitt sikerre, mint például Eve Arnold és Sarah Moon. Az évtized legerősebb képei közül több is Helmut Newton fényképezőgépéből került ki: a szexuálisan magabiztos nők erotikus pózai szembeszegülnek a nőiesség ideáljával.

A nyolcvanas éveket a hedonizmus jellemezte: a divat robbanásszerűen globális fogyasztási iparággá vált, amelyet a reklámok tápláltak. A szépségideálok jöttek és mentek: topmodellek születtek, akiket a klasszikus szépség alternatívájaként azonosítottak. A digitális korszak nagymesterei és manipulátorai, mint Mario Testino, David LaChapelle pedig köztünk élnek...