Kipróbáltuk! A legújabb őrület: A lekopott körömlakk
Szerintem teljesen normális, hogy körömlakk mániás vagyok, és hogy több körömlakkom van, mint egy körmösnek. De azt sose gondoltam, hogy beleszeretek egy olyan körömlakkba, ami után úgy néz ki a kezem, mintha mindez, amit eddig leírtam, egyáltalán nem lenne rám igaz.
Nemrég még csak két körömlakkom volt. Egy színtelen és egy piros. De a pirosat amint magamra kentem, elő is vettem a lemosót, leszedtem és felraktam a színtelent. Túl erősnek gondoltam. Most pedig kéket, zöldet, neon sárgát, barnát és szürkét kenek a körmömre. Meg feketét és lilát, meg pinket és pirosat. Már azt is!
A körömlakkos sarok a piperepolcon egyre csak nőtt, ma már az egész polc az övék. Annyi van, hogy gyakorlatilag egy manikűrös is megirigyelhetné. Persze, ha egy színt megszeretek, és a kedvenc lesz, akkor azonnal az összes árnyalatából kell egy. Ilyenkor jön a pasim a szokásos mondatával: „Minek vetted meg? Ilyened már van!” Én pedig megkérem, hogy ugyan mutassa már meg, mert nekem nem rémlik. Elő is veszi a két árnyalattal sötétebbet, én pedig egymás mellé rakom a kettőt. Semmi, nem látja a különbséget. Pasi. Mindegy, a lényeg, hogy egy teljes polcnyi gyönyörű, színes, csillogós, matt, világos, sötét, neonszínű, színátváltós (és így tovább...) körömlakk tulajdonosaként eszembe sem jutott, hogy majd szeretni fogok egy ilyet.
Szöveg:K.R.