3 sikeres vállalkozó vall karrierje kezdeti nehézségeiről!
Ha szeretnél a saját lábadra állni, de nem tudod, hogy vágj bele egy saját vállalkozásba, nézd meg az októberi JOY-ban a karrier rovatunkat. Segítünk eligazodni a szabad élet felé vezető úton. Itt 3, ma már sikeres magánzó mesél arról, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a kezdetekkor.
Fotó:Europress
Ildi (31) üzletvezető
Mindig is egy párizsi hangulatú kávézót akartam nyitni. Sokáig pincérnőként dolgoztam, így volt rálátásom arra, hogy egy kis vendéglátó egység hogy működik, de csak akkor jöttem rá, mennyire összetett munka vezetni egy kávézót, amikor belefogtam megvalósítani az álmomat. Az üzlethelységet már hónapokkal a váltás előtt kinéztem magamnak, elintéztem a szükséges papírokat is. Mivel sokat segítettek a barátaim és a könyvelőm is, nem az adminisztráció jelentette a legnagyobb gondot. Hónapokba telt, mire megtaláltam a tökéletes beszállítókat. Ki kellett tapasztalni, hogy kitől, mennyiért tudok árút rendelni, honnan érdemes a száraz süteményeket szállítanom és honnan szerezzem be a tortákat. Induló kávézóként eleinte nagyon kevesen tértek be hozzám, de fokozatosan megismerték a helyet a környéken – erre az időszakra jól jött a félre tett pénzem. Mivel van némi rendszer abban, hogy melyik nap, hány vendég érkezik, ezért lehet tervezni az árúk rendelésével, de eleinte sokszor mellé nyúltam. Túl sok sütivel készültem, amik aztán rámszáradtak. Az ellenkezője is előfordult, délre eladtam mindent és utána idegesen telefonálgattam, hátha tudok a nap hátralevő részére még árút szerezni, mert a pult nem lehet üres. Ma már két alkalmazottal dolgozom.
Timi (28) fodrász
Sokáig egy fodrász szalonban dolgoztam, ami remek terep volt arra, hogy szakmailag fejlődjek és sok emberrel ismerkedtem meg. Három barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy mindenki kilép akkori munkahelyéről és belevágunk egy közös vállakozásba: fodrász, műkörömépítő és kozmetikus. Sokat tervezgettünk, kitaláltuk az imázsunkat, beszereztük a szükséges kellékeket, és belevágtunk. Sajnos az első próbálkozásunkba belebuktunk. Egyszerűen nem találtak ránk az emberek. Visszagondolva a hiba az volt, hogy egy olcsóbb, de rosszabb helyen fekvő termet béreltünk ki. Mivel anyagilag megviselt minket ez az időszak, ezért mindhárman visszamentünk alkalmazottnak. Közben én elvégeztem egy vállalkozói tanfolyamot és két évvel később, már jóval több tapasztalattal a hátunk mögött újra belevágtunk. Szórólapokat készítettünk, honlapot csináltunk, hirdettünk a helyi újságban – ezekre első alkalommal nem is gondoltunk. Egy saját vállakozásba előbb bizony bele kell fektetni.
András (27) informatikus
Egy olyan technológiával foglalkozom, amihez hazánkban nem sokan értenek. Mivel egyetlen cégnek sincs szüksége a tudásomra hosszú távon –, elég, ha felállítom a rendszeret és megtanítom a kezelését – ezért én nem is lehetek alkalmazott. Ha úgy tetszik kényszervállakozó vagyok. Egyetlen dolgot utálok abban, hogy magam ura vagyok, a papírmunkát. Hetente beszélek a könyvelőmmel, levelezek az APEH-hel, utalok, számolok, aláírok. Néha nem is tudom követni pontosan, hogy mit csinálok. Az évek során szerintem már több erdőnyi papírt elhasználtam a hivatalos ügyeim intézésére. Bármennyire is utálom ezt a részét, azért megéri. Ha belehúzok és több munkát vállalok el egyszerre, akkor napi 12 órában nyomom hetekig, hétvégén is. Viszont utána egy hónapig szabin tudok lenni és ebbe nem szólhat bele senki.