Az eszedre hallgass vagy a szívedre, amikor párt választasz?

De csak otthon döbbentem rá, hogy miért. Hát azért, mert arra jöttem rá, hogy miért is kellene választani? Hallgass a szívedre ÉS az eszedre. Elmondom, miért gondolom így, és ehhez felállítom a szívvel/ésszel választás mátrixát, a legkevésbé esélyes felállástól a reményteljesebb megoldásokig haladva.

1. Nem hallgatsz sem a szívedre, sem az eszedre

Remélem, hogy ilyen eset nincs: ez színtiszta önsorsrontás lenne ma, amikor mifelénk elvileg szabad akaratból köttetnek a házasságok (párkapcsolatok).

2. Nem hallgatsz a szívedre, csak az eszedre

Sosem dobbant meg igazán a szíved a látványára, nem szédültél meg az illatától, nem robbant fel közöttetek a tér. Nem csigáz fel, nem inspirál, nem hozza ki a legjobb énedet. De hát olyan jó ember, kedves, sokan szeretik, biztosan jó apa lesz! Nos, sok szerencsét! Lehet, hogy van, akinek ez működik, de én nem tudom elképzelni. Ha nem szeretsz igazán, az (másféle, de éppen annyira) pokol, mintha téged nem szeretnek igazán. Ez egy időzített bomba: valahol, valamikor berobban majd az életedbe a szerelem, csak az sok fájdalmat fog okozni sok mindenkinek. Vagy lehet, hogy képes leszel maradni a biztonságos langyosban, de akkor valahol mélyen, csendesen valószínűleg boldogtalan leszel. Szerintem.

3. Nem hallgatsz az eszedre, csak a szívedre

Égig érő szerelem, lelki rokonság, tökéletes testi összhang. Ez jó alap. De azért egy kicsit nyisd ki a szemed, és figyelj oda a részletekre is. Például a következőkre.

• Milyen családból jön? Apuka hogyan bánt anyukával és fordítva?
• Milyen értékeket vall a család? Hajlanak bármilyen politikai szélsőségre?
• Van-e káros szenvedélye? Mennyire káros? Mennyire szenvedély?
• Intellektuális partner ő neked?
• Milyen a pénzhez való viszonya?
• Nem szenved valamilyen személyiségzavarban?

A lángoló érzelmek időszakában a fenti körülmények bagatellnek tűnhetnek. Nem mondom, hogy nincs olyan, hogy a szerelem minden akadályt legyőz, de úgy látom, hogy például egy konfliktusos anyós-meny viszony (figyelem: a konfliktus magja az anyós-fia viszony!), a társadalmi különbségek, az eltérő intellektuális háttér és pár egyéb dolog minimum nagyon meg tudja terhelni a párkapcsolatot. És ezek a körülmények többnyire olyanok, amikről utólag megállapítod: már az elején láttam…

És hogy mi van, ha valóban már az elején kiszúrod, és fel is ismered, hogy ez még problémát okozhat? Most akkor szakíts, amikor pedig jelen pillanatban minden olyan szép és jó? Hát ez nagyon nehéz kérdés. Nem tudom a jó választ. Csak annyit tanácsolhatok, hogy gondolkozz is, ne csak érezz. Esetleg tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: Jól tudod-e érezni magad abban a másfajta közegben is? Van-e a társadban hajlandóság a fejlődésre? (És benned is?) Tudjátok-e közelíteni az eltérő háttereket? Tudtok-e új, közös platformot teremteni? Nem reménytelen, de nehezített terep.

4. A szívedre is hallgatsz, és az eszedre is

Imádjátok egymást és minden egyéb téren is úgy tűnik, passzoltok. Hát ez szuper. Minden lehető világok legjobbikában ez lenne a Start mező. Erre lehet építkezni. És az az igazság, hogy az építkezést még innen is számtalan ponton el lehet rontani. A konfliktusok egy része belőletek fakad majd, a krízisek más része természetes módon adódik (mondjuk ki, hogy párkapcsolati szempontból a gyerekszületés például krízis). Attól még, hogy az elején jól választottatok, nem hiszem, hogy evezés nélkül le lehet csurogni a sodrással: tessék egy kis izommunkát is beletenni! És akkor ez akár még jó is lehet.

Egy szerelem ezer arca, viccesen:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!