A TV2 sport-reality egykori versenyzője, Nagy Dani őszintén mesélt családjáról: „Mindenem megvan, amire vágytam” - exkluzív interjú

A cikk eredetileg a JOY 2021. 1. lapszámában jelent meg.

Évek óta az egyik legkedveltebb, legszínesebb hazai vlogger, a sport szeretetén kívül pedig férjként és apaként is példaképe a követőinek. Nem ismer lehetetlent, kitartása pedig határtalan, amit az Exatlon versenyzőjeként is megmutatott az országnak.

Jól érzem, hogy már azelőtt is a sport volt az életed, hogy járni kezdtél volna?

Nagyon ráéreztél, ugyanis 3 évesen már a sílécen állva akartam lecsúszni egy meredek lejtőn. Egyszerűen már akkor képtelen voltam mozgás nélkül élni. A szüleim életének is nagyon fontos részét képezte a sport, ami azt hiszem, valahol „ragályos” volt.

Kicsit furcsa ezt hallani, mármint hogy tudat alatt már kisfiúként elköteleződtél a sport iránt.

Nagyon szerencsésnek érzem magamat emiatt, mert másokkal ellentétben én tényleg tisztában voltam vele, hogy merre akarok haladni, és mi mindent szeretnék elérni.

És mit szerettél volna?

Azt, hogy a munkám és a hobbim ugyanaz legyen. Szerintem ez lenne a normális, hiszen valljuk be: az életünk nagy részében a munkánk elvégzésével vagyunk elfoglalva, ezért nekem az volt a legfontosabb, hogy minden egyes napom boldogságban teljen, ami mozgás nélkül elképzelhetetlen volt.

Pedig sok sportoló mondja, hogy le kellett mondania bizonyos dolgokról.

Nekem ilyen soha, de soha nem volt. Sőt, a sportnak köszönhetően találtam rá az igazira, a hivatásomra. Lett egy óriási és egészen elképesztő követőtáborom. Nekem csak adott az életemhez, de elvenni semmit sem vett el. Lemondással pedig végképp nem járt.

forrás: Kökény Janó

Ma már vloggerként ismernek, de mikor és hogyan kezdtél el komolyabban ezzel foglalkozni?

Amikor személyi edzők lettünk (a feleségével, Kovács Ramónával – a szerk.), úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy saját YouTube-csatornát, ahova videókat fogunk feltölteni, és itt osztjuk meg a tanácsainkat. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt élvezet csinálni. Szépen elkezdtem egy kis kutatást végezni a hazai youtuberek körében, és egy olyan sportcsatorna sem volt, amit mi szerettünk volna létrehozni. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy valaha ilyen szintű sikerünk lesz.

Aztán szép lassan személyi edzőből főállású vlogger lettél…

Idő kérdése volt, hiszen a teremben 20-30 emberrel kellett foglalkozni, miközben több napot várt több száz ember az új videónkra. Ezt egy darabig tudtuk csinálni, de ahogy az lenni szokott, mérlegre kellett tenni, hogy mi éri meg jobban, és melyiket csinálnám szívesebben. A videóknak köszönhetően hatással lettem az emberekre, méghozzá úgy, hogy megszerettettem velük bizonyos sportokat, változásra késztettem őket. Ez sok segítséget adott a végső a döntésemnél.

Hatással lenni az emberekre – főleg az online világban – óriási felelősség. Sok olyan példát látni, ami nem feltétlen mondható jónak vagy követendőnek. Mit gondolsz erről?

Amikor belefogtunk ebbe az egészbe, már az elején leszögeztük, hogy csak és kizárólag a motiválás, a pozitív érzések és tapasztalások átadása lesz a fő cél. Szörnyű látni, hogy milyen sok ember használja gyűlöletkeltésre vagy mások bántására ezeket a felületeket.

Ma már jóval több olyan influenszer, vlogger és youtuber van, akik hozzád hasonló tartalmakat gyártanak. Szerinted mi az, amivel többet tudsz nyújtani a vetélytársaidnál?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy más vagyok. De sem jobbnak, sem kivételesebbnek nem tartom magamat náluk. Mindig az ösztöneimre hallgatok, abból pedig egy percre sem adtam lejjebb, hogy ne önmagamat adjam a csatornámon és a közösségi felületeimen. Mindaz, amit látnak belőlem, az én vagyok. Az pedig csak hab a tortán, hogy a követőimnek ez tetszik, és minden egyes alkalommal várják az újabb és újabb tartalmakat.

Igaz, hogy már volt egy népes követőtáborod, de az emberek egy másik nagy csoportja az Exatlon műsorának köszönhetően ismert meg. Ez egy bakancslistás álom volt?

Tudatosan biztos, hogy nem. Ugyanakkor leírhatatlan élmény volt részt venni egy ilyen műsorban. Nagyon sokat tanultam magamról, az érzéseimről, és arról, hogy mi is számít igazán.

Ezt hogy érted?

A műsor egész ideje alatt nem lehetett nálunk telefon. Azt hiszem, senkinek nem mondok újat azzal, milyen az, amikor elveszik azt a tárgyadat, ami nélkül ma már elképzelni sem tudjuk az életünket. Az első egy-két hét nagyon nehéz volt, aztán egyik pillanatról a másikra megéreztem a pozitív hatásait. Ahogy azt is, hogy mennyi felesleges órát töltök a nyomogatásával. Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de az így töltött idő alatt jöttem rá egy csomó mindenre.

Mint például?

Hogy mennyire jó az életem, hogy a hétköznapok „gondjai” is lehetnek szépek, hiszen arra vannak, hogy megoldjuk őket. Ha össze kéne foglalnom a kérdésedre a választ, akkor az az lenne, hogy elkezdtem hálát adni mindazért, ami megadatott.

Neked duplán nehéz volt a verseny, hiszen a gyönyörű feleséged, Kovács Rami és a kisfiad, Olivér itthon várt, amíg te Dominikán bizonyítottál. Mennyire viselt meg a hiányuk?

Már a repülőn rosszul voltam a családom hiányától. Ott fogtam fel, hogy nem lesznek velem. Az a biztonság, az a szeretet, az a különleges és erős dolog, ami köztünk van, még fontosabb lett számomra. Viszont furcsa volt megélni, hogy eddig mindig Olivér volt az, aki hiányzott, most mégis Rami volt minden egyes gondolatom. A kisfiunk a szerelmünk gyümölcse, a szemünk fénye, de Rami a feleségem, a legjobb barátom, a társam, akivel minden egyes nap mindent megbeszélek.

Nagyon példaértékű a kapcsolatotok, közel 6 éve alkottok egy párt, sőt mondhatni, igazi egységet, hiszen a munkában is segítitek egymást. Mindig is ilyennek képzelted az igazit?

Ahogy megláttam, tudtam, hogy ő kell. A mai napig rejtély, hogy mit látott meg akkor bennem, hisz azidőtájt kicsit sem voltam komoly. Én menekültem volna magamtól a helyében, de ő mert kockáztatni velem.

Aztán megkomolyodtál?

Neki köszönhetően formálódtam és változtam meg. Amit ő kitalál, az mindig jó. Én pedig feltétel nélkül hiszek benne. És ez nálunk teljesen be is vált.

Elismert vlogger vagy, boldog férj és apa. Van innen tovább?

Mindig van, de nem mondom azt, hogy ezzel ne lennék kibékülve életem végéig. Mindenem megvan, amire vágytam. Csodálatos munka, gyönyörű, egészséges család és jobbnál jobb lehetőségek, amelyek mindig adnak egy kis motivációt a továbbfejlődéshez és a feljebb lépéshez.

Milyen érzés, hogy ennyien rajonganak érted az Exatlon óta?

Leírhatatlan. Kicsit még furcsa, hogy idegenek jönnek néha oda hozzám, hogy közös képet készítsenek velem. Jó tudni, hogy pozitív benyomást tettem azokra, akik néztek.

Ha most visszamehetnél az időben, mit változtatnál meg?

Az égvilágon semmit! Minden úgy alakul, ahogy lennie kell. Akár jó, akár rossz dologgal kell szembenéznünk, az mindig egyfajta tanulás. Az Exatlon versenyét is pontosan így éltem meg. Lehet, hogy nem úgy jöttem haza, ahogy azt elsőre elterveztem, de egy percig sem bánkódtam emiatt.

Mi lesz a következő lépés?

Mindig része volt az életemnek a tanítás. Nemhiába lettem testnevelőtanár, aztán személyi edző. Szeretem csinálni a videókat, ugyanakkor nem ad olyan személyes visszacsatolást, mint amikor közvetlenül tapasztalod egy embertől, hogy mennyi mindent tettél annak érdekében, hogy jobb, teljesebb és egészségesebb élete legyen. Várom, hogy ezt újra átéljem.

a Nagy Danival készült videóinterjúnkat se hagyjátok ki!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

A cikk eredetileg a JOY 2021. 1. lapszámában jelent meg.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!