Zero waste lett a háztartásom, bő egy év alatt - mutatom, hogyan!
Elmesélem, hogyan cseréltem feleakkorára a szemetesemet, szoktam rá a műanyag zacskó nélküli életre anélkül, hogy úgy éreztem volna: bármiről is le kell mondanom.
Sokan mondják, hogy háztartásonként, egyesével küzdeni a klímaváltozás ellen olyan, mint halottnak a csók. Én nem hiszek abban, hogy az apránként tett erőfeszítés hiábavaló lenne. Nemcsak azért, mert a sok kicsi sokra megy (tényleg!), hanem azért sem, mert nem is erőfeszítés! Ez számomra is meglepő felfedezés volt. Ami engem illet, rendkívül elfoglalt vagyok, és biztosan nem lenne időm még egy „hobbira”. Csakhogy a környezettudatosság nem hobbi, és mint példaképem, Bea Johnson, a zerowastehome.com bloggere mondani szokta, „a zero waste nem divat, hanem szükségszerűség”. Tehát nem valami trendi dologról van szó, hanem olyan változtatásról, amit muszáj mindannyiunknak, kicsiknek és nagyoknak, termelőknek és fogyasztóknak együtt, kis lépésekben, fokozatosan megtennünk. A jó hír az, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen, sőt.
Covering Climate Now
KIADÓNK ÉS ÍGY A JOY MAGAZIN IS CSATLAKOZOTT A COVERING CLIMATE NOWNEMZETKÖZI KLÍMAVÉDELMI KAMPÁNYHOZ. ENNEK LÉNYEGE, HOGY TÖBB MINT 250 HÍRPORTÁL FOGOTT ÖSSZE VILÁGSZERTE, HOGY FELHÍVJA A FIGYELMET ARRA, HOGY TUDATOSABB ÉLETMÓDDAL ÉS EGY KIS ODAFIGYELÉSSEL MENNYIT TEHETÜNK A BOLYGÓNKÉRT.
Most azt fogom elbeszélni, hogyan jutottam el a közel nullahulladék-életmódhoz alig több mint egy év alatt. Először azokat a zöld szokásokat veszem sorra, amelyekre már korábban is figyeltem:
1. Szelektív gyűjtés – amióta megjelentek a gyűjtőszigetek Budapest-szerte, azóta használom is őket. Ide tartozik, hogy amit lehet, kitisztítok, mielőtt szelektálnám, a joghurtospoharat is.
2.Mosódió és ecetes öblítő – ez volt a legkézenfekvőbb, amikor kiderült, hogy allergiás vagyok bizonyos szintetikus illatanyagokra.
3. Mindig van nálam vizespalack, és a kávét is magam készítem.
4. Mindig lapul néhány szatyor a táskám alján.
5. Csak újrahasznosított papírból készült vécépapírt veszek.
6. Biciklivel vagy tömegközlekedéssel járok.
7. Ha akad 20 percem, magam főzök, és csatos üvegekben viszem be az ebédemet az irodába.
8. Leszoktam a palackozott ásványvízről, sok limonádét vagy teát iszom.
9. Az elektromos hulladékot és a hungarocellt hulladékudvarba viszem.
Miközben az ember kezd hozzászokni ezekhez az új zöld teendőkhöz,lassan kinyílik a szeme és felfogja, hogy amúgy mennyi eldobható tárggyal(főleg csomagolóanyagokkal) vagyunk körülvéve. Szerencsére mások is így voltak ezzel; az elmúlt 4-5 évben már többen ismerik a zero waste kifejezést, mint ahányan nem. Bea Johnson, Lauren Singer, Kump Edina és a többi zero waste blogger napról napra, posztról posztra bebizonyította, hogy igenis lehet legalábbis jelentősen csökkenteni a szemétmennyiséget a háztartásokban. Ami engem illet, nem is határoztam el, hogy zero waste életmódra váltok, úgy döntöttem, megnézem, hogy mi az az eldobható háztartási kellék, amit gond nélkül kivezethetek a mindennapjaimból. És igen meglepő volt, hogy szinte mindegyik ilyennek bizonyult.
Most azoknak a változásoknak a listája következik, amikkel nagyjából egy év alatt, 2018 folyamán vezettem be az otthonomban:
1. Papírtörlő helyett pamutkendőket és feldarabolt régi törülközőket kezdtem használni.Papírszalvéta helyett pedig textilszalvétát. (Minden étkezés sokkal ünnepibb lett tőle!) Például: ikea.hu
2. Szendvicscsomagoláshoz tépőzáras viaszosvászon szalvétára tettem szert az alufólia vagy papírszalvéta helyett: cibi.hu. (Az ételmaradékok letakarásához sem használok már fóliát, inkább fedőket, tányérokat.)
3. Szintetikus szivacs helyett luffával mosogatok (mosható, ha pedig elhasználódott, akkor komposztálható). zoldbolt.hu
4. Kisebbre cseréltem a szemetest – a gilisztakomposztnak köszönhetően (ezt haladóknak ajánlom – hulladekmentes.hu) végre az ételmaradékok mennyiségét is minimálisra tudtam csökkenteni.
5. Már csak egy 5 literes szemetes áll a konyhában.
6. A műanyag zacsikat felváltották a textilzsákok, amiket a neten rendeltem, de magam is varrtam egyet-kettőt. (Egy-két műanyag azért még van otthon, hogy a „folyós” gyümölcsök, amilyen az eper vagy a meggy, ne hagyjanak foltot a textilen.) Pl.: judelka.hu
7. Teljesen átálltam a mosható betétre és a menstruációs bugyira. Büszkén mondhatom, hogy egy éve nem használtam eldobható betétet vagy tampont. (Kivéve, amikor külföldön kerültem „vészhelyzetbe”.) Ezek a márkák jöttek be leginkább: thinx.com, emilla.me
8. Beszereztem textil zsebkendőket és mindig van nálam egy. Azért, ha nagyon náthás vagyok, visszatérek a papírzsepire, de akkor is igyekszem újrahasznosítottat választani. blessyoutextil.hu, dm.hu
9. Átálltam a samponszappanra, amit hígított ecettel kell leöblíteni, és miután tusfürdőt már addig sem használtam, ezzel az utolsó műanyag flakont is száműztem a fürdőkádam széléről. Nekem a Ligeti csomagolásmentes boltban kapható szappan vált be a legjobban.
10. Vettem egy teatojást, és most már csak kimérve vásárolom a teát.
11. A karácsonyi ajándékokat a célra félretett csomagolópapírokba, használt térképekbe, kottapapírokba csomagoltam. Így is hangulatosan néztek ki.
Biztosan kiderült a fentiekből, hogy ezeket a változásokat nem egyik napról a másikra vezettem be, hanem hónapról hónapra, lépésről lépésre. És ezzel el is érkeztünk a tanulságokhoz, amiket én magam is menet közben szűrtem le, meg persze a blogokon olvastam:
Szóval a tanulságok:
1. Nem érdemes újat vásárolni, amíg el nem használtad a régit. A műanyag fésűmet szeretem és nem cserélem le, csak mert műanyag. A bolti tisztítószereim egy részéből is van még, bár ezeket többnyire már magam készítem szódabikarbónából, mosószappanból, citromsavból.
2. Tilos minden változtatást egyszerre bevezetni. Nyugodtan várd meg, hogy elfogyjon a papírszalvéta, mielőtt beszerzed a textilt. Legyen a fenntarthatóság is fenntartható!
3. Soha semmi nem lesz még csak közel sem tökéletes. Megteszem, amit tudok, de nem nyavalygok azért, ami nem megy. Inkább arra gondolok, hogy a korábbi gyakorlathoz képest például milyen sok nejlonzacskót spórolok meg egy évben. Ez heti kábé 15 lehet, vagyis évente 7-800!
Merthogy van, amit még nem oldottam meg. Például
1. Szemeteszsák. A mi házunkban kötelező szemeteszsákban dobni a kukába a kommunális szemetet. Kiválthatnám ezeket használt nejlonzacskóval, de nem rendelkezem ilyenekkel, mivel vászonzsákkal járok vásárolni.
2. A kozmetikumok egy része. Az arckrém, BB krém, fényvédő, sminktermékek még „gyáriak”. A Lushnak van Zero Waste kollekciója, azt használom, főképp a korrektort szeretem belőle. Mandulaolajjal mosom le a sminket és magam keverem ki a bőrradírt, hajpakolást.
3. Paradicsomszósz. Rengeteget használok ebből (és mustárból is), de egyelőre még a boltban szerzem be, nem magam teszem el. Szóval itt a váltás még hátra van.
És ahogy szinte észrevétlenül eljutottam a zero waste életmódhoz, vagy legalábbis valami afféléhez, egyre többször választottam további tudatosan környezetkímélő megoldásokat:
1. Majdnem teljesen leszoktam az ételrendelésről.
2. Igyekszem csak azokat a ruhákat megvenni, amelyekre tényleg szükségem van, és visszaszokni a second hand boltokra (ez még folyamatban).
3. Ha egy mód van rá, nem veszem meg a nejlonba csomagolt salátát vagy más zöldséget.
4. Soha nem vásárolok kávét elviteles pohárban. Inkább hordok magamnál termoszt vagy megiszom a kávét helyben, csészéből. huskee.co
5. Mindig szólok a vendéglátóhelyeken, hogy nem kérek szívószálat.
6. Ha utazom, viszek magammal evőeszközöket és egy csatos üveget, hogy váratlan helyzetekben se kelljen eldobható edényekre fanyalodnom.
Ez a cikk teljes formában megjelent a JOY magazin 2019-es szeptemberi, tudatos lapszámában.
JOY 2019. szeptember