Balin nem az a legjobb, hogy mindenki mosolyog

Megrajzolt utcaképek

Szerencsés vagyok, mert sok országban jártam már, de ezelőtt csak egyszer fordult elő velem az, hogy az első percben éreztem, ide vissza kell jönnöm. Másfél napi utazás után, az éjszaka közepén foglaltuk el a szállásunkat. Miután kipakoltunk, kiültünk az erkélyre. Az az első perctől fogva nem volt kérdés, hogy aznap éjjel egyikünk sem alszik majd.

Olyan konstans eufóriát éreztem napokon át pusztán a látványtól, a fejméretű falevelek tapintásától, az ismeretlen és addig sosem hallott állatok hangjától és az illatoktól, aminek a legdurvább felnőttbulik sem érhetnek a közelébe. Egy ideig próbáltam megfejteni a miértjét. Az újdonság érzése és a kultúrsokk mellett biztosan volt benne egy adag fáradtság és a szédítő tudat, hogy tizenkétezer kilométerre vagyok Budapesttől, de ennél közelebb nem jutottam az igazsághoz. (Talán nem is kell.)

HA KÍVÁNCSIAK VAGYTOK A KÜLÖNLEGES FOLYTATÁSRA, KATTINTSATOK!

Hámori Zsófia, a VOUS.hu szerzője:

A fotózás számomra eszköz. Minek az eszköze? A kapcsolatok megragadásáé. Az hajt előre, hogy megismerjem az emberek egyedi történeteit és sokszínűségüket. Mi a szép a fotózásban számomra? Az, hogy ezt meg is mutathatom. Egy jó fényképhez szerintem egyedül őszinteségre van szükség. Fotóriporteri képesítésemet a Ringier Oktatási Központban, diplomámat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vizuális kommunikáció szakirányán szereztem. Dolgoztam több print és online magazinnak, stúdióban öt éve fényképezem, és imádom a kávét.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!