Amikor még nem kaptad meg az oltást: a vakcinagyász 5 fázisa, amiből én átéltem mindet

Nem olyan rég elmeséltem, milyen is volt, mikor megkaptam a Pfizer vakcinát:

Arról azonban még nem esett szó, hogy milyen út vezetett a fertőzéstől a vakcinairigységen át a régóta áhított szúrásig.

Amikor néhány hete kitört a nagy oltási láz, azaz, lehetett sorban állással és némi leleményességgel Pfizert szerezni, ahogy sokan mások, úgy én is beálltam a sorba. Nálam is valami ilyesmi volt a helyzet:

Összesen 4 helyen álltam én is sorba, míg sikerült beadatni a vakcinát, és minden egyes elutasításkor úgy éreztem, egyre messzebb kerülök attól, hogy valaha is beoltsanak.

Mikor már a második helyen közölték velem, hogy bocs, elfogyott a Pfizer, nem tudjuk, mikor lesz megint, és azt sem, hogy egyáltalán érdemes-e még máshol próbálkozni, a helyszínről távozva alaposan végigmentem a vakcinagyász 5 fázisán, legalábbis én így neveztem el.

Tagadás

Nem, ez nem lehet igaz, tuti, hogy van még, megkérdezem még egyszer - egyből ez volt az első, ami eszembe jutott, de a barátom próbálta elfogadtatni velem, hogy ez esélytelen, és még oltásos vicceket is mondott. Azt hiszem, ő akkor egy másik szakaszban volt, talán valami optimista részben, de aztán hamarosan egyszerre érkeztünk el a második fázisba.

Csalódottság

A második fázis a csalódottság volt, mikor semmi mást nem éreztünk, csak, hogy mennyire szomorú, hogy így vártuk, aztán mégsem sikerült. Ez egy viszonylag hosszan, nagyjából 1 órán át tartó melankolikus, önsajnálatos időszak volt

Düh

A nyavalygás órája után aztán megérkezett a düh, mikor magamat okoltam, hogy miért nem sikerült hamarabb elindulni, majd a barátomat, hogy miért nem nyomta jobban a gázt a kocsiban, utána a fiatalokból álló csoportot, mert elénk álltak a sorban, és nekik sem sikerült bejutni, de ha eléjük álltunk volna, akkor lehet, hogy nekünk meglett volna, aztán pedig majdnem földhöz vertem a telefonomat, mikor egy barátnőm megírta, milyen jó, hogy ő másik helyre ment, és nem velünk, hiszen neki meglett röpke egy óra alatt a cucc.

Irigykedés

Talán pont az sms miatt a tasmán ördög módjára dühöngő őrületem át is csapott irigykedésbe, amit aztán másokon töltöttem ki. Lestem a kocsiból az embereket az utcán, és próbáltam rájönni, ki az, aki már be lehet oltva. Persze, azért vagy ilyen vidám, mert tutira megkaptad már az oltási kártyádat, és beülhetsz, ahova akarsz - hangzott el tőlem telefonon, mikor épp néhány perccel a szakaszváltásom után felhívott egy ismerősöm. Magamra szóltam, hogy fejezzem be ezt a rettenetes viselkedést, majd egész egyszerűen beletörődtem.

Elfogadás

Elérkezett a legnyugisabb szakasza a vakcinagyásznak, amikor egyszerűen elfogadtam, hogy jó, nem baj, majd maximum 1-2 hónap múlva már én is beoltathatom magam, és járhatok edzőterembe, addig sem szakad össze a világ, és mintha az elmúlt néhány órát nem puffogtam volna végig, a világ legchillesebb emberévé váltam.

Egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefon, hogy az egyik oltópontra jött még vagy ezer vakcina. A sztori végét pedig már elárultam az első sorban: meglett az oltás!

Nézd meg a galériát is!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!