"Nem kockás, nem szép" – Tóth Vera megmutatta cseppet sem tökéletes hasizmait, és van egy nagyon fontos üzenete

Nem kockás, nem szép, puklis is, rücskös is, felesleg is van rajta még bőven, de nekem öröm ez a has. Miért raktam ki ezt a fotót? Azokért a lányokért, fiúkért, akik nap mint nap a művi, természetességtől távol álló képeket kényszerülnek látni a világhálón, értük, akik ettől rosszat éreznek, akiknek emiatt elveszett az önbizalmuk. Én most megosztom a tökéletlenségemet, a béna, sittes pizsimben.
Attól még lehetek vonzó, lehetek díva. Tulajdonképpen ezért a tökéletlenségért én sokat melóztam és melózok a mai napig. Az út, amit eddig bejártam, nagyon nehéz volt, ez a has sem így nézett ki, sokkal rosszabbul, sőt katasztrófa volt a szó szoros értelmében. Most is néha annak látom, de próbálok megbarátkozni magammal. Régen az összes védekezőrétegemet a pocakomra pakoltam. Írtó nehéz már nem oda pakolni.

A fogyás egy rituálé azért a célért, hogy levetkőzzem magamról a gátlásaimat, hogy a védekezőrendszerem ne zsírtömegekben mutatkozzon meg rajtam, hanem belül, a lelkemben tudjak megerősödni. Nehéz? Igen az, minden nap rettegek a plusz kilóktól! Nagy küzdelem tartani ezt a formát úgy is, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok karcsú és lehet, hogy nem is leszek. Egy hét alatt akár három-négy kilót is ingadozik a súlyom, amit nagyon nehéz elfogadnom, de ugyanakkor jó érzés karban tartani magam, a lelkem, a testem. Jó tudni, hogy a hormonális betegségeim ellenére még mindig én vagyok a főnök, én rendelkezem a testem fölött, hisz ezt a formát is komoly döntésekkel értem el. Azt mondják, "neked csak a műtét volt az egyetlen megoldás, milyen gyenge vagy. Nem tudtál magadtól fogyni?". Igen, nekem az egyetlen megoldás volt, de az életmentéshez kellett. Ami utána következett, keményebb volt, mint a 25 évnyi százharminc kilós élet. A valódi érzelmek, a valódi problémák nálam is napi szintűek. Engem is bánt, hogy nem lettem gazellaalkat, bántanak az "Instagram-lányok" "tökéletes" posztjai, de az igazi dolgok, a valódiság szerintem nem ezekből a fotókból fog kiderülni. A való(di)ság izgalmasabb, egyedibb. Kívánom, hogy találd meg MAGAD ebben a tökéletes gumicukorvilágban, sőt lépj ki belőle. ÉLJ! Azon vagyok én is.