Totál szívás – Öt dolog, amit a robotporszívómtól tanultam

Természetesen kibírtam volna robotporszívó nélkül. De a karanténban a home office és a home learning mellett szombatonként került sor a takarításra, és egyre kelletlenebbül húztam-vontam a szőnyegeken meg a padlón a porszívófejet. Nem beszélve a teleszkópos, pedállal bepörgethető csehszlovák csodafelmosóról – aminek a teleszkópja rendre beszorult, én pedig hisztériás rohamok közepette mindent és mindenkit káromolva rángattam, a gyerek meg ijedten nézett, hogy apu most fog összecsuklani agyvérzésben. Kinek hiányzik ez? Nekem ugyan nem.

Már régóta szemezgettem a robotporszívóval amúgy, de egyáltalán nem volttam biztos, hogy ez egy jó vásár lesz. Irreálisnak tűnt, hogy felmegy a centi vastag bolyhos szőnyegre, nem beszélve a küszöbökről, meg a dizájnszékek vízszintes fémlábairól. Nem szívesen égetek el hatszámjegyű összeget, ezért aztán, mire megrendeltem a robotporszívót, hip-hopp, vége is lett a karanténnak. A vásárlást a feleségem is támogatta – valószínűleg azért, mert látta a fejemen, hogy végső elhatározásra jutottam. Megnyomtam az entert, és másnap délelőtt már meg is jelent vele a futár. Remegve bontottam ki a dobozából, és onnantól kezdve látszott, hogy megvan köztünk a kiber-kémia. Nem az a fickó vagyok, aki elnevezi az autóját vagy egyéb testrészeit, de mire installáltam az appot, már az jelenet meg az eszköz neveként, hogy „Robika”. (A dzsungáriai törpehörcsügünk neve amúgy „Hörike” volt – róla is megemlékszünk még majd egy posztban a későbbiekben.)

Robika pedig elkezdte a munkát: körbeforgott, és a szenzoros letapogatóival meg a lézeres tornyával feltérképezte a lakást. (Mivel ez e kínai cucc, biztos vagyok benne, hogy a lakásunk összes szegletét ismeri a forgalmazó cég, miközben a porszívón keresztül lehallgat a kínai kommunista párt – de nem érdekel.) Hat takarítás kellett, mire Robika elkészettte magának a lakásunk fullos térképét. Bekúszik a bútorok alá, ha akadályba ütközik, téblábol. Kísérteties: látszik, ahogy minduntalan próbálkozik, a mesterséges intelligencia meg egyfolytában tanul. Van benne valami, amitől hátborzongatóan élőnek tűnik. Fel is tud mosni amúgy, de azt nem nevezném felmosásnak, hanem csak egy kedélyes, pálmalevél-alakban haladó vizes pacsmagolásnak – de a port legalább rendesen felszedi. Azon sem csodálkoznék, hogy ha, mint a Csillagok háborújában Csubakka, amikor rámordult egy birodalmi takarító robotra, ez is megijedne, és sértődötten odább állna.

Elvileg otthon lehetne hagyni, amíg lelépek bevásárolni, de az a helyzet, hogy inkább megbabonázva bámulom – ennyi idő alatt amúgy rég kész lehetnék a porszívózás-felmosással –, és tanulok tőle. Ezeket:

forrás: Bus István

Totál szívás – Öt dolog, amit a robotporszívómtól tanultam

Kérj segítséget!

A Robika – nincs mit szépíteni –, néha elakad. Jobban esne, ha azt írhatnám, hogy átmegy mindenen, mint egy szovjet parancsnoki UAZ-terepjáró, de azért van néha fennakadás. Bizonyos akadályokkal (a földön összevissza tekergőző konnektorkábelek) meggyűlik a baja. A hétvégén a feleségem a szöszölő szőrszőnyegen hagyott egy törülközőt, amit aztán a porszívó félig megevett. Össze is vontam a szemöldököm (az asszony háta mögött.) De ilyenkor Robika legalább segítséget kér, és elkezd angolul – női hangon – óbégatni. Ilyenkor rohanok, és odébb rakom pár centivel, aztán mehet újra a munka. Milyen jó, hogy nem némán, dacolva hallgat, hogy nekem órákig találgatnom kelljen, hogy mi a baja! (Rosszabb esetben észre sem venném!) Ez szól. Azonnal. Odamegyek, megoldjuk. Jó, nem?

Dolgozni csak pontosan, szépen!

Én még nem láttam senkit így porszívózni, mint ezt a cuccot. (Még szép: hiszen ez egy robot! – mindig emlékeztetnem kell magam!) Mióta megvan a térkép, először körbe megy a falak mentén – portyázik, fürkészik, ugye –, majd fésűfog alakban, a területet akkurátusan lefedve végigszivolázza. A felmosás a már említett pálamalevél-alakban zajlik: jobbra előre kicsit, majd hátra, aztán balra előre, és tovább. A múltkor, amikor leborult a milánói a padlóra, azon kaptam magam, hogy pálmalevél-alakban mosok fel. Kész.

Töltődj, ha muszáj!

Te is hajlamos vagy mártírt csinálni magadból, ha dolgozol, kedves X generációs olvasó? Szeretsz összetörni a munkától, pihenés nélkül nyomni a melót, hogy a végén emberi roncsként várd az elismerést? (Ami nem jön?) Nos, a Robika nem ilyen. Teljes egykedvűséggel, de hatékonyan végzi a munkáját. És abban a pillanatban, amikor kifogy a szufla, odaszambázik a töltőjéhez, és elkezd áramot vételezni. Mihelyst eleget evett és pihent, visszamegy arra a pontra, ahol abbahagyta, és szépen befejezi. Én pedig emiatt – mint a munkaadója – nem neheztelek rá, hanem egy kicsit csodálom, és irigykedek is.

Tartsd rendben magad!

Hajak, szöszök, cérnaszálak, illetve titokzatos koszdarabok, amelyek valami másik univerzumból érkezhettek egy dimenziókapun, közvetlenül a komód alá – ezek bizony beakadnak a forgó kefébe. Ezt azonban a porszívó nem tudja magától eltávolítani. Hanem én, akárha egy gondos háziállat gazdája, személyesen távolítom el, egy külön erre a célra hozzá rendelt, befelé hajló pengével. Csak akkor lesz szép a padló, ha ez oké. Ha fáj valami, ha elkopott, ha rissz-rossz vagy gondozást igényel – azonnal lépj, mert csak így lesz minden pöpec.

Ne add fel soha!

Jó, hát persze van, amikor a Robika is feladja – lásd: a feleségem törülközője!!! –, de a robotporszívó úgy harcol, mintha a kínaiak beléprogramozták volna Madách Imre idevágó sorait. Hogy bízva bízik-e, azt nem tudom, de hogy küzd, az egészen biztos. Rámegy a küszöbre. Fennakad. Kíváncsian várom, mi történik. Egy darabig üresben pörög, majd rájön, hogy csapdába került. Akkor forgolódni kezd, és addig mocorog, lökdösi magát, amíg meg nem oldja. Ilyenkor legszívesebben oda mennék, és megsimogatnám a buksiját. De hát nincs neki.

Maradj egészséges portalaníts hatékonyan az otthonodban:

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!