Ezt gondolják a Valentin-napról a tizenévesek: 12 kamasz vallomása a szerelmesek ünnepéről (vagy miről)
A szerelem szent ünnepe vagy habos-babos giccsparádé? Kik járnak jól, a párok vagy a gagyikereskedelem? A jeles nap mesterkéltségébe sokan már kamaszkorban belefásulnak, de azért akad olyan gimis, akinek felcsillan a szeme a szívkarnevál hallatán. Megkérdeztem néhány tizenévest, mit gondolnak a Valentin-napról.
Az egész egy nagy marhaság
Az ember a párkapcsolatát hosszútávú szeretetre építi, nem pedig egy napra. Nekem február 14. nem Valentin-nap, hanem Bálint napja, néhány haveromat fel is köszöntöm ilyenkor. A barátnőm egyszer megsértődött, amiért nem kapott ajándékot, én meg visszakérdeztem: „Miért, Bálintnak hívnak?” (Kálmán, 18)
Nem ördögtől való
Ilyenkor ki tudod fejezni, hogy szereted a másikat, és ehhez nem kell pénz, csak csipetnyivel több romantika. Az viszont baj, ha olyan elvárások vannak, ami sok pénzzel jár. A tesóm barátnője például természetesnek veszi, hogy mindig a bátyám fizet, ilyenkor meg egyenesen el kell halmozni ajándékokkal, mert különben halálra sértődne. (Réka, 18)
Az emberek ürügyet keresnek, hogy ünnepelhessenek
Szerintem túl van tolva az egész. Engem teljesen hidegen hagy, de persze muszáj megtartani, mert a barátnőm szereti. Ilyenkor elmegyünk moziba, sétálni, vagyis épp olyan dolgokat teszünk, amit akármikor csinálhatnánk. (Zoli, 18)