A sorozat, ami letaszította a Dahmert az első helyről: mindenki erről a horrorszériáról beszél most

A Netflix toplistájának első helyét hosszú hetekig a Jeffrey Dahmer életéről szóló sorozat tudhatta magáénak. Evan Peters hibátlan alakítást nyújtott, így jelentős részben neki is elkönyvelhető a siker, ám úgy fest, most egyébként is a horrorisztikus alkotások érdeklik a nézőket. A szériát ugyanis egy időre letaszította trónjáról egy frissen érkezett sorozat, amiben szintén a félelem került a középpontba.

Ez a sorozat nem más, mint a The Watcher, azaz A megfigyelő, amely egy már jól bevált és sokat használt forumálhoz nyúlt: fogott egy házat, amiben ijesztő dolgok történnek, beleköltöztetett egy családot, és még azt is felfedte, hogy amúgy minden megtörtént eseményeken alapszik. Ráadásul profi színészeket szereztek meg a készítők, hiszen Naomi Watts, Jennifer Coolidge és Bobby Cannavale mind nagyon jól hozták a karaktereket.

Ha még nem láttad a sorozatot, akkor vigyázz, mert innentől spoileres a tartalom(!!!), de annyit elmondok, hogy az egésznek van egy kellemes hangulata, misztikum lengi körbe, kíváncsian várod, hogy végül kiderüljön, ki állt a háttérben, hogy aztán az utolsó résszel az egészet tönkretegyék.

Amikor nézni kezdtem a The Watchert, azt éreztem, hogy ez az egész sorozat nagyon FURA. Olyan fura az alapsztori, a szomszédok, a karakterek viselkedése, konkrétan az összes szereplő gyanús volt, és mindre rá lehetett volna húzni a megfigyelő személyét. Idegesített, hogy a hű de jó barátnőként megjelenő Karen feltűnőbben már nem is manipulálhatná Norát, aki ebből semmit sem vesz észre (de miért nem?!), és az is, hogy minden részben azt akarják elhitetni veled, hogy "na, most megvan a megfigyelő!", hogy aztán kiderüljön, hogy mégsem.

De mégsem ez okozta a legnagyobb felháborodást a nézők körében. Az maga a befejezés volt. Mert ha már végignézel ennyi epizódot, és együtt töröd a fejed a főszereplőkkel együtt, hogy ki lehet az, aki zaklatja őket, bemegy a házba, megöli a kisfiú házikedvencét, akkor legalább a választ szeretnéd megkapni. Na, erre várhattunk is, mert a sorozat legutolsó részének végén az egészet szimplán letudták annyival, hogy mai napig rejtély, ki lehetett a megfigyelő. Ennyi. Rejtély, mi sem tudjuk, köszi, hogy nézted a sorozatot.

És hogy miért ez lett a vége? Nos, itt jön be az, hogy az egész megtörtént eseményeken alapszik (persze csak annyira, amennyire a legtöbb ijesztgetős, szellemjárta házikós film). Derek és Maria Broaddus 2014-ben vették meg álmaik házikóját, pontosan azt, amit a filmben is láthattunk. Még ebben az évben ijesztő leveleket kezdtek kapni egy bizonyos megfigyelőtől, aki állította, hogy nézi minden lépésüket, és hamarosan sor kerül a ház második eljövetelére, és ez fiatal vért kíván. Nagyjából ugyanazt, amit az első levélben is felolvastak a sorozatban. Az üzenetek pedig három éven át folyamatosan jöttek, így a szülők végül kénytelenek voltak eladni az álomotthont, mert annyira rettegtek a négy fal között. A levelekkel persze felkeresték a rendőrséget is, ők valamelyik szomszédra gyanakodtak, ám végül sosem derült ki, ki állhatott a háttérben. Ergo a sorozatban sem zárták le a történetet, mert nem volt konkrét válasz.

Hogy ez mennyire volt jó döntés, megosztja a nézőket, hiszen a megtörtént események miatt részben érthető, hogy nincs megoldás, de mivel az egész sorozatot feltöltötték fikciós szálakkal (szekta, szellemek, rejtett alagút a ház alatt, saját halálukat megjátszó szomszédok, stb.), így akár ki is találhattak volna egy izgalmas befejezést. Mert annál, ami mellett végül döntöttek, még az sem lett volna kiábrándítóbb, ha végül valamelyik szomszédra kenik az egészet.

A valódi pár egyébként állítólag nagyon szép összegért tudta eladni a jogokat a Netflixnek, és két kérésük volt: az egyik, hogy ne a valódi nevüket használják a karaktereknél, és a másik, hogy véletlenül se hasonlítson a család az övékre, leginkább a gyerekek tekintetében. Ezért van az, hogy a The Watcherben két gyermeke van a párnak, míg Broddauséknak három.

Ha néznél még pár friss sorozatot, íme ajánlónk: