Erős kezdet után erős befejezés: teszteltük az Anyukám mondta éttermet + itt egy titkos RECEPT a konyhájukról!

Bár Encs nem tartozik éppenséggel az ország legfelkapottabb turistanevezetességei között, az olyan foodie-k számára mint én, régóta bakancslistás a település. Ennek oka pedig nem más, mint az Anyukám mondta étterem, amely úgyis országos hírnévnek örvend, hogy nem is olyan nagy túlzással a világ végén található. Szóval amikor adódott a lehetőség, hogy több újságíró és blogger társaságában én is végre megtapasztaljam a jóságot, nem érdekelt a Budapestről való négyórányi buszozás rémképe, azonnal igent mondtam. És hogy azonnal el is szpojlerezzem a végét: egyáltalán nem bántam meg. Sőt!

Az Anyukám mondta nem is lehetne szürkébb helyen: egy szupermarket parkolójában a magyar vidéki rögvalóság találkozik a csúcsgasztronómiával, ez a kontraszt pedig tökéletesen megágyaz annak, ami az étterembe lépve fogad. Barátságos, közvetlen atmoszféra jellemzi a helyet, a pizzasütő kemencénél pedig látványosan ügyködnek a fiúk. Itt tényleg azonnal otthon érezheted magad, nincs semmi flanc vagy csiricsáré megoldás, amitől „trendivé” teszi mostanság az éttermeket. Van viszont fagerenda és kitűnő étel. Na meg a boldogkőváraljai Bestillo pálinka! Mi kell még?

Mivel gourmet pálinkavacsorára érkeztünk, ezért az egész menüsor e nemes ital köré szerveződik. Minden egyes fogásban visszaköszönnek annak a gyümölcsnek a jegyei, amelyből főzték. Közben megismerhettük a Bestillo főzde történetét is, és hogy mi inspirálta az adott pálinkát, mik a legfőbb jellemzői. Ez is családi vállalkozás: Czakó Mónika és Czakó Gábor valamint a Dudás-fivérek kapcsolata évtizedekkel korábbra nyúlik vissza. Mind a Bestillo, mind az Anyukám Mondta a térség nagyköveteiként hirdetik: Abaúj az a hely, ahová érdemes felkerekedni, végigjárni, végigkóstolni minden szépségét, finomságát. Mindketten hisznek a környezetükben és tesznek is a térség felvirágoztatásáért. Helyi termelőktől vásárolják az alapanyagokat, van olyan beszállító, aki csak azért termeli például a málnát és annyit, hogy kiszolgálja a pálinkafőzde és az étterem igényeit.

Na de a háttértörténet után térjünk is vissza a lényegre: az ételekre (és italokra)!

A pálinkához való kapcsolatomat eléggé meghatározta az egyetemista éveim alatt elszenvedett házi kerítésszaggatók kóstolása, így eléggé tartottam a több környi itókázástól, de ez a pálinka nem az a pálinka. A Bestillo szederből készült főzetét bátran ajánlom azoknak is, akik hozzám hasonlóan szkeptikusan állnak ehhez a nemzeti itókához. gyümölcsös, már-már rozéboros íze egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amit korábban gondoltam róla. Ehhez nyúlpástétomot és házi kovászos kenyeret kínáltak a séfek, amit asztalrásaimmal teljes egyetértésben hümmögve-sóhajtozva fogyasztottunk el.

Következő körben érkezett a füstölt zellerpürével és körte chutney-val tálalt bárányszív, amely mellé piros vilmoskörtét kortyolhattunk, amiről ismételten nem tudok mondani, mint azt, hogy ezután biztos, hogy nem csak a levesbe fogom tenni a zellert, és más szemmel nézek a bárányszívre is. De a kalandoknak még nem lett vége ezzel: a rozé kacsamellet a cseresznyepálinkához passzintották, és ez a gyümölcs természetesen a tányéron is megjelent. Főzőműsorokon edződött pszeudo-séf énem Krausz Gábornál és Vombert Frigyesnél is szigorúbban kutatta az esetleges hibákat: hiába. Tökéletesen volt sütve és tálalva is, ráadásul olyan nudlit kaptunk hozzá köretnek, aminek receptjéért bármelyik nagymama odaadná akár kedvenc sodrófáját is. Ezután következett a személyes kedvencem, mégpedig a szarvasbélszín gesztenyekrémmel és gombákkal bolondítva, melyet a sompálinkához készítettek. Ez utóbbit én inkább a haladó pálinkarajongóknak ajánlanám már, nem az ilyen kis zöldfülűeknek, mint én, úgyhogy túlságosan nem tudok nyilatkozni a savakról és aromákról, viszont Bestillós Gábor olyan szerelemmel mesélt erről az alulértékelt gyümölcsről és a főzésről, hogyha esetleg valami különlegesebb italt szeretnél választani ajándékba apukádnak vagy barátodnak, akkor ezzel biztosan nem lősz majd mellé.

Az egész este mesésen telt, és hát mint mindegyik történet, ez is méltó befejezéssel ért véged. Egy újragondolt zserbóval! Most ne a karácsonyi cukorbomba jusson eszedbe: a gönci barancpálinka ihlette süteményt a Dudás testvérek oldalbordái készítették, mégpedig úgy, hogy a társaság egyöntetűen kifeküdt tőle. Puha, krémes, olyan csokiréteggel a tetején, amit a gasztro-földön tapasztalt társaság tagjai közül többen megjegyezték, hogy oktatni kellene. Mert ez nem a gyerekkori horrorszerbókról ismerős Katica-étbevonó volt, hanem maga a csoda! Ráadásul homoktövist is csempésztek a receptbe a feleségek, ami főleg így ősszel igazi szuperfood és természetesen a szépségünknek is jót tesz. Úgyhogy jól be is nyomtam még egy szeletet, de természetesen csak a beauty jegyében... Mellé magát a zserbót is ihlető gönci-barackot kortyolhattunk, ami valóban megkoronázta az estét.

Ezután nem maradt más hátra, mint könnyes búcsút venni a helyről (ez ilyen vendéglátás mellett nagyon nehezen ment), és visszaindulni Budapestre. Viszont a jó élményeknek köszönhetően (és csak zárójelesen a pálinkának, haha) köszönhetően sokkal vidámabban vágtam bele a többórás útnak. Szerintem teljesen megérte!

A Dudás testvérek pedig meg is osztották velünk világbajnok rozé kacsamell-receptüket, melyet te is könnyedén elkészíthetsz!

És hogy az outfited is legalább olyan trendi legyen, mint az étterem, lapozd fel a galériánkat!