Társasházi lakás vs. családi ház: miben élnének szívesebben a mai fiatalok Magyarországon, és miért?

Ha a tökéletes otthon témája felmerül, átlagosan két csoport létezik: azok, akik társasházban szeretnek élni, és azok, akik a családi házat tartják a legjobb megoldásnak. Az biztos, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, de vajon jelenleg hogyan vélekednek a témában a magyar fiatalok? Ők melyik verziót tartják szimpatikusabbnak, és miben tudnák elképzelni a jövőjüket?

Legújabb cikksorozatunkban számos izgalmas, elgondolkodtató vagy épp megosztó témát mutatunk be, két egyéni, ám egymással teljesen ellentétes nézőpontból, hogy egy kicsit az érem mindkét oldalára rálássunk. Ezúttal két olvasónk, Andi (29) és Erika (33) osztották meg velünk véleményüket, és elárulták: szerintük a társasház vagy a családi ház a jobb választás?

"Gyerekkorom óta társasházban élek, a szüleim egy budapesti panellakás 7. emeletén neveltek fel engem és az öcsémet. Szerettem ott lakni, mai napig szívesen járok haza, és sosem éreztem azt, hogy nekem hiányozna a kertesház. Volt saját szobám, az épületen belül több barátnőm is lakott, konkrétan papucsban jártunk át egymáshoz, a játszótérre ráláttam az ablakomból, és megnyugtató volt, hogy sosincs igazán néma csend a házban. Most is társasházban lakom, sosem költöznék kertesházba, az okokat pedig tudnám sorolni egy darabig. Egyrészt a rezsim alacsony, ha nem fűtök, akkor sincs hideg a lakásban a szomszédoknak köszönhetően. Abszolút nem hiányzik a kerti munka, a fűnyírás, lapátolás; van egy kis erkélyem, ott paradicsomot és paprikát is tudok termeszteni, ennyi bőven elég nekem. Van egy cicám, amúgy is szobacicaként élne, szóval a társasház tökéletes megoldás mindkettőnknek. Biztonságosabbnak is érzem, felénk ritkák a betörések, egy családi háznál folyton azon rettegnék, hogy mikor törnek be hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy szeretek a budapesti belvárosban élni, imádom, hogy tömegközlekedéssel minden könnyen elérhető, itt pedig amúgy sem jöhetne szóba egy kertesház. Nem mintha bánnám!"

forrás: mike nguyen on Unsplash

Erikának más a véleménye; kertesházban nőtt fel, majd kamaszkorában a szüleivel társasházba költözött át, így mindkettőt volt lehetősége kipróbálni.

"Amikor megismertem a férjem, és elkezdtük tervezni a jövőt, már tudtuk, hogy kertesházban akarjuk leélni az életünket. Egyszerűen sosem tudtam megszeretni a társasházi létet, állandóan bezárva éreztem magam. Ha ki akartam menni levegőzni csak 10 percre, fel kellett öltöznöm, le kellett mennem az emberek közé, nem tudtam kifeküdni nyáron napozni egyedül - tudniillik nekünk nem volt erkélyünk a társasházban, szóval csak egy park jöhetett volna szóba. Az állandó zaj sem segített abban, hogy megszeressem az ottlétet; nagyon éberen alszom, és a társasházban egyszerűen valaki mindig zajongott valamit. Mindegy, hogy szombat volt vagy szerda, hajnali 3 vagy délután 4, valamelyik szomszéd biztosan csinált valamit, ami zajjal járt. Az állandó felújításokról nem is beszélve. Mire az egyik lakás végzett, a másik kezdte. Amikor megszületett a lányom, már nem is volt kérdés, hogy kertesházra van szükségünk. Lift nélküli épületben laktunk, a babakocsi lecipelése már önmagában kimerítő volt, a zajokra ő is felkelt, plusz a szomszédokat is zavarni kezdte, ha a kicsi éjszaka sírt. Tavalyelőtt költöztünk ki a fővárosból kertesházba, és nem bántuk meg a döntést! Nyáron a kislányom tud medencézni a kertünkben, végre tudunk bográcsozni, a kocsink garázsban áll; mi is kiegyensúlyozottabbak lettünk."

forrás: Gus Ruballo on Unsplash

És neked mi a véleményed? Te hol élnél/élsz szívesebben? Szavazz, és írd meg nekünk kommentben is tapasztalataidat!

Ezt se hagyd ki!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!