Nézd meg a galériánkat - 8 kép
8 fontos lecke, ami szövetséggé kovácsolja a jó párkapcsolatot
Mit tanulhatunk a nagyszüleink párkapcsolatából, akik egy életen át kitartottak egymás mellett?
Szerelmünk lapjai/Youtube
Te is szeretnél a Nagy Ő mellett megöregedni?
Az anyukám szülei 54 éve házasodtak össze, a mai napig kézen fogva sétálnak, és imádják egymást. Persze, előfordul, hogy összekapnak, vagy éppen nem teljes a boldogság, de látszik rajtuk, hogy olyan erős a szövetségük, hogy azt sosem bonthatná meg semmi, és őszintén tisztelik, szeretik a másikat.
Bár rengeteg olyan nagyszülő pár példa van, akik csak megszokásból vannak egymás mellett, hiszen az ő idejükben ez volt a szokás (és inkább együtt maradtak, akkor is, ha nem szerették egymást, mint hogy elváljanak), ők kifejezetten azok, akik tényleg szeretik a másikat. És, mire másra vágyhatna mindenki, hogy a párkapcsolata ilyen sokáig legyen szeretetteljes és boldog?
Mára teljesen átalakultak a párkapcsolatok, és sok olyan fiatalt ismerek, akik egy év után döntöttek úgy, hogy nem kellett volna összeházasodni, és már válnak is. De nem ritka az sem, hogy egy férfi az egy év alatti gyerekükkel hagyja magára az anyukát. Mivel, a nagyszüleinké egy teljesen más világ volt, nem lehet egy az egyben átültetni a tanácsaikat a mi életünkbe, de azért vannak olyan dolgok, amiket nekünk, fiataloknak is érdemes lenne megfogadni. Két kolléganőm, és én is elmesélek egy-egy cuki tanácsot, amit mi lestünk el a nagyszüleink párkapcsolatából. Zsófi, az instyle.hu szerkesztője egy praktikus és tulajdonképpen könnyen megvalósítható tippet árul el, amiről gyakran megfeledkezünk:
„Nekem a nagypapám kiskoromban sokszor mondogatta, hogy nem szabad haraggal a szívemben elaludnom. Ezt a tanácsot azóta is megfogadom, minden párkapcsolati vitának pontot teszek a végére, még akkor is, ha hajnalig kell beszélgetni, de nem fekszem le úgy, hogy mérges lennék még a másikra, vagy elfordulva aludnék tőle.”
-Nekem például azt tetszik a nagyszüleimben, hogy látszik rajtuk, hogy feltétel nélkül elfogadták a másikat. Tisztában vannak egymás hülyeségeivel, és idegesítő szokásaival, de nem úgy gondolnak ezekre, mint amik megkeserítik az életet, hanem inkább nem tulajdonítanak nagy jelentőséget ezeknek, és arra koncentrálnak, ami fontos. Amikor például a vőlegényemmel válságba került a kapcsolatunk, mindig azt mondták, hogy „tudjuk, hogy ez meg az nem tetszik, de amúgy a világ egy legrendesebb pasija, imád téged, és az értékrendszeretek is megegyezik.” Persze, erről részletesebben is beszélgettünk, és valóban sok mindent más színben láttam utána. Hajlamosak vagyunk mostanság a negatívumokra koncentrálni, ahelyett, hogy a pozitív tényezőkkel foglalkoznánk. Az pedig szintén elengedhetetlen, hogy ne csak egy pár legyünk, hanem társak, szövetségesek, akik mindenben teljes mellszélességgel a másik mellett állnak. Ezt igazolja Dia, a joy.hu szerzőjének sztorija is:
„Én azt tanultam tőlük, hogy nagyon fontos a csapatmunka. Erre rengeteg példát láttam mamától és papától: például, mama főzött, papa pedig előkészítette hozzávalókat (megpucolta a zöldségeket a húsleveshez, ledarálta a diót az aranygaluskához). Mamám egyébként üzletkötőként dolgozik még most is, amíg pedig élt a papám, minden alkalommal ő vitte el kocsival az ügyfelekhez és megvárta, amíg a mamám végzett. Egyszerűen elválaszthatatlanok voltak, mindent együtt csináltak és rengeteget segítettek egymásnak.”
-Arról nem is beszélve, hogyha eleve úgy állsz egy kapcsolathoz, hogy "ha törik, ha szakad megoldjuk", és nem úgy, hogy "ha nem működik, majd kiszállok", akkor biztos, hogy minden akadály más megvilágítást kap!