Születésnap a koronavírus árnyékában, avagy a buli, ami nem buli

Vannak emberek, akik imádják a születésnapjukat, és vannak, akik egyszerűen csak szeretnének túl lenni rajta. Én az utóbbiak táborát erősítem, na nem azért, mert gondom lenne a korommal (oké, tavaly kicsit jobban megborultam a kelleténél), hanem egész egyszerűen nem szeretem a felhajtást. Ezt mostanra a barátaim is tudják, akik tavaly egész egyszerűen odáig jutottak, hogy felajánlották a lehetőséget, kívülről az ajtómra akasztanak egy kis meglepetést, torta a lábtörlőre és mire kinyitom az ajtót, már itt sincsenek. Idáig azonban nem jutottunk el, ugyanis mindenkit kicselezve elutaztam három napra, hogy egy sokkal hidegebb városban „ünnepelhessek”. A vicc az, hogy érdekes módon új svéd barátaimmal egy ír pubban végül tényleg buliztam egy nagyot, méghozzá egy Szent Patrik-napi buliban, ahol egy egész kocsmányi ember énekelte nekem éjfélkor a Happy Birthday-t. A tavalyi nagy sikeren felbuzdulva pedig idén is hasonló terveim voltak: négy nap a csodás Athénban.

Aztán hirtelen a feje tetejére állt a világ. És még mindig nem tudom elhinni, hogy alig néhány hét leforgása alatt, hogy jutottunk el addig, ahol ma tartunk. Az utazást felváltotta a végeláthatatlan munkaórák száma, és a tehetetlenség érzése, ami napról napra egyre erősebb. Alig pár napja önkéntes karanténba vonultam (megannyi munkatársammal együttesen, hogy otthonról folytassuk a munkát), ami lássuk be a fentiek tekintetében úgy tűnhet, hogy nekem jó ez így, de azt kell, hogy mondjam, ez bizony senkinek sem jó. Itt ülök a születésnapomon egyedül egy lakásban és bár óránként adok hálát azért, hogy a körülményekhez képest jól vagyok (sőt a családom és a barátaim is), rendre magukkal ragadnak a hírek – na meg az érzelmek. És csak az jár a fejemben, hogy bárcsak tudnék valahogy segíteni. Segíteni azon a sok-sok emberen, akinek már nem volt opcionális, hogy önkéntes karanténba vonul-e, ahogy az sem, hogy kezelésnek vetik-e alá. Segítenék, de a választ sokadjára is idegenektől kapom: maradjak otthon! Én pedig így is teszek, itthon maradok, és kivárok – ha segíteni szeretnék, most ezt kell tennem! Mindenki mást is csak erre tudok biztatni, ha máshogy nem is tudunk segíteni, akkor segítsünk úgy, hogy betartjuk a „játékszabályokat” és kivárunk, hogy nagyobb bajt ne okozzunk. #maradjotthon

Tudod, hogy pontosan mikor születtél? Akkor nézd meg galériánkban, mit árul el rólad!