„Az utolsó bántó kritikát belájkoltam" - Törőcsik Franciska őszintén beszélt az online jelenlét nehézségeiről

A csodaszép színésznő online kommunikációjában a világ szép és elgondolkodtató arcát igyekszik bemutatni, de ha ez nem lenne elég az önirónia és a humor is fontos részét képezi a mindennapjainak, amivel a követői arcára is igyekszik mosolyt csalni. A vele készült interjúnkban elsősorban a közösségi médiáról, annak kezeléséről és persze a JOY SMA jelöléséről is faggattuk.

forrás: Martin Wanda

A JOY Social Media Awards a közösségi médiában kiemelkedő személyeket díjazza. Mit jelent számodra a közösségi jelenlét?

Az elején nagyon furcsa volt számomra ez a világ. Volt, hogy nem is voltam jelen semmilyen formában a közösségi médiában. Aztán mégis adtam ennek egy esélyt, és megpróbáltam úgy jelen lenni, ahogy nekem jól esik. Időnként kifejezetten reflektálva arra az elveszettségre, amit éreztem, és amivel azt gondoltam, talán nem vagyok egyedül. A közösségi jelenlétben nekem a humor segít, mert azt gondolom, hogy az igazi világ még mindig odakint van. Tény, hogy segít, hogy akár fontos üzeneteket juttathassak el azokhoz az emberekhez, akik kíváncsiak a munkámra, a gondolataimra, vagy olyan pillanatképekre az életemből, amelyek engem felemelnek vagy elgondolkodtatnak. Mindig szeretném egy kicsit jobb kedvre deríteni a követőimet, remélem ez általában sikerül.

Mi az, ami az aktív online jelenléttel jár? Mit változtatott meg az életedben?

Az egyetlen szabályom a social media esetében az, hogy nincs szabály. Ha adott esetben szünetre van például szükségem, nem vagyok hajlandó kötelességnek tekinteni a posztolást, és van, hogy rám jön a közlésvágy, olyankor pedig rengeteg dolgot osztok meg az emberekkel. Tudom, hogy nem ez a receptje a követő vadászatnak, de mivel nem is ez a célom, nem foglalkozom ezzel. A másik recept, amit látok a közösségi médiában, hogy a követővadászok igyekeznek, kiszámítható időben és módon, azonos filterrel posztolni, ettől az elsősorban „fogyasztónak" tekintett követőik úgy érezhetik egy kiszámítható terméket kapnak, semmi meglepetés, könnyen bekategorizálható, megérthető, és ez nyilván népszerűbb sokaknál, akik esetleg teljesen ki akarnak kapcsolni az oldalak pörgetése közben. Az életem színes és egyben kaotikus, de így szeretem, és, ha önazonos maradok a posztjaim is ezt fogják tükrözni. Néha színész vagyok, néha cicagazdi, néha beteg és fáradt, néha hobbifotós. Ezt a sokféleséget tükrözik szerintem az oldalaim is.

Hogyan kezeled a negatív, bántó kritikákat? Mit tanácsolnál másoknak?

A legutolsó bántó kritikát beszíveztem. Megnéztem az illető pofilképét, és elképzeltem, vajon milyen élete lehet, hogy ez teszi boldoggá, tehát empátiával kezeltem a helyzetet. Sokszor már nevetni is tudok egy-egy hozzászóláson. Nem tudom, hogy jutottam ide, mert régebben hetekig tudott bántani egy-egy kritika, talán az évek és az önismeret segít, meg az, hogy alapvetően nem keresem ezeket, mert akik keres, az talál. Összeségében viszont komoly probléma a komment-kultúra, ezt sokan érezzük. Az oldalaimhoz egyébként jelenleg csak ritkán lehet hozzászólni, ez nem a bántó, hanem inkább a pozitív hozzászólások miatt van. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy írjon valami kedveset, nem szeretem válasz nélkül hagyni, viszont az időbeosztásom erre kényszerítene. Inkább jöjjenek el a beszélgetni vágyók egy közönségtalálkozóra, ott bármeddig szívesen beszélgetek velük szemtől szemben, megadva a módját.

Mennyire érzed úgy, hogy felelősséged van azok irányába, akik követnek?

Van felelőssége az embernek, de csak annyi, amennyi magával szemben is van. Saját magam miatt szeretnék hiteles maradni, ettől szerintem a követők szemében is az leszek.

Mi az a 3 szabály, amit mindig szem előtt tartasz posztolás előtt? Mi az, amiről sosem posztolnál?

Nagyon utálok közhelyeket puffogtatni, vagy, ha igen, szigorúan csak humorforrásként. Igyekszem a posztjaimmal nem megbántani másokat. Mindig törekszem az igényességre, képi vagy nyelvi szempontból. Amivel a mai napig nem tudok mit kezdeni a gyászfeldolgozás a közösségi médiában. A gyászt, valaki elvesztését nem tudom a social media platformjain megtenni, megélni. Nagyon más módon dolgozom fel ezeket a dolgokat. Ettől még természetesen másoknak joga van úgy gyászolni, ahogy akar, és amitől megnyugvásra talál, de az én belső utam egyelőre más.

Ha te nyernéd a kategóriád díját, mit jelentene számodra?

Talán azt, hogy sokan éreznek úgy, ahogy én, a social media előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban, és örülnek, ha valakivel tudnak ebben azonosulni.

Ha olvasnál még a témában, akkor katt a galériára!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Vannak olyan hírességek is, akik nem féltek odaszólni exüknek a közösségi médián keresztül:

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!