Nem egyszerűen REnovál, hanem esélyt is ad Puskás-Dallos Bogi

Három nap, félmilliós keret, régi bútorok, új ötletek, és egy nő, aki közben anyaként, feleségként és alkotóként is lavírozik. Bogi nem csak tereket újít, szemléletet is: a fenntarthatóság, a kötődés és a régi tárgyak tisztelete nála nem trend, hanem szívből jövő ügy. Vele beszélgettünk inspirációról, anyaságról, belső egyensúlyról és arról, hogy mikor elég az elég.

A VIASAT3 új műsorában, a REnoválók – Lakás újrahasznosítva című produkcióban láthatunk most téged. Mesélnél arról, hogy amikor megkerestek a felkéréssel, mi volt az, ami miatt igent mondtál?

Televíziós felkéréseknél is hajlamos vagyok túlgondolni mindent, de amikor a REnoválókkal kapcsolatban kerestek meg, rögtön azt éreztem, hogy ez egy olyan műsor, amit szívesen csinálnék. A fenntarthatóság áll a középpontban, és az, hogy egy 500 ezer forintos büdzséből hogyan lehet felújítani egy lakrészt úgy, hogy nem mindent újonnan vásárolunk. Inkább a meglévő bútorok megőrzése és átalakítása a cél, jó szakemberekkel, kreatív ötletekkel, mindössze néhány nap alatt. Ez számomra egy izgalmas és motiváló koncepció volt. Lakberendezésben is otthon érzem magam, és mindig szerettem az átalakítós műsorokat.

A műsor 500 ezer forintos kerettel és háromnapos határidővel dolgozik. Megtanított ez neked valami újat? Adott valami váratlan tapasztalatot?

Abszolút! Rengeteget meséltem otthon is róla Petinek. Mi is inspirálódtunk, hogy ha Ábel nagyobb lesz és eljön az ideje, mit alakítanánk át a saját lakásunkban. A legnagyobb felismerés számomra az önbizalom volt. Korábban sokszor mondtam, hogy „nem vagyok ügyes kézügyességben, ezt biztos nem tudnám megcsinálni”, de a műsor ráébresztett, hogy ha hiszel magadban és mersz kreatív lenni, nagyon sok minden működni kezd. Persze a szakemberek szerepe továbbra is kulcsfontosságú, és az is, hogy hiteles helyről tájékozódjunk, ha lakberendezésről van szó.

Az elmúlt években és különösen a REnoválók kapcsán, abszolút látszik, hogy a fenntarthatóság és az újrahasznosító szemlélet egyre nagyobb hangsúlyt kap. Szerinted a műsor inspirációt adhat a nézőknek abban, hogy ők is bátrabban nyúljanak a régi tárgyaikhoz, bútoraikhoz?

Én bízom benne, hogy igen, és ez valójában a műsor egyik fő célja is. Hiszem, hogy az otthonunk és a tárgyaink mesélnek rólunk, a személyiségünk és az életünk lenyomata ott van bennük. Éppen ezért izgalmas és egyben intim helyzet, amikor hírességek beengedik a nézőket a saját otthonaikba. Fontosnak tartom, hogy a fenntarthatóság ne csak a ruhavásárlásnál vagy a mindennapi döntéseknél jelenjen meg, hanem a bútoroknál is. Nem arról van szó, hogy mindent fel kell halmozni, de értékes, ha kötődni tudunk bizonyos darabokhoz: egy nagymamától örökölt székhez, egy régi asztalhoz, egy történettel teli bútorhoz. A divat amúgy is körforgás. Semmi nem megy ki végleg, csak új formát kap. És szerintem ez a legizgalmasabb: látni, hogy egy régi bútor milyen elképesztően más lesz egy új színnel, egy friss huzattal vagy pár kreatív átalakítással. Ettől lesz igazán személyes, egyedi és szerethető egy tér.

forrás: VIASAT3 / Fábián Bori

Férjedre, Puskás-Dallos Petire nagy hatással volt a műsor?

Nagyon. Egyrészt ő volt az, aki az otthoni frontot tartotta a forgatások alatt. Bár eddig is rengeteget vállalt Ábel körül, most kicsit megtapasztalta, milyen az, amikor ő van teljesen a „másik oldalon”. Sokszor mesélte, hogy furcsa volt ez a dinamika: én jöttem haza tele élménnyel és sztorival a forgatásról, ő pedig az otthoni történéseket mesélte. Ez a különbség néha egy párkapcsolaton belül is érződik, amikor az egyik fél új impulzusokkal, a másik pedig a megszokott ritmussal működik. Viszont nagyon inspirálta, amiket meséltem. Az utolsó forgatási nap után például teljesen átrendezte a dolgozószobánkat, felköltöztette egy szinttel feljebb, gyakorlatilag saját mini-renoválásba kezdett, mert ő is belelkesült.

És mindeközben ott a podcast, ha jól tudom 2025-ben a zene is érkezik, plusz ott az anyaság, a feleségszerep és te mint különálló nő. Mennyire volt könnyű ezt összehangolni a műsorral?

Őszintén? Nem könnyű. Amióta Ábel megszületett, sokszor érzem azt, mintha a szívem nem bennem dobogna, hanem nála. Mintha két helyen szeretnél jelen lenni egyszerre, és egyik sincs meg száz százalékig. Amikor távol vagyok tőle, lelkiismeret-furdalásom van és hiányzik, de amikor sok időt töltünk otthon egy monotonná váló időszakban, akkor vágyom a kreatív feladatokra és a munkára. A kettő között valahogy meg kell találni a békét, a zen állapotot, amikor jelen tudsz lenni anyaként és szakmailag is. Szerencsés vagyok, mert Peti és a nagyszülők biztonságos hátteret adnak. Amikor forgatok, soha nem kérdés számomra, hogy Ábel jó kezekben van, a szorongásom inkább rólam szól, az anyai féltésről, a hiányról. De tudom, hogy ő ebből semmit nem szenved meg. Inkább csak én.

Ha mondhatnál egy üzenetet év végére a dolgozó anyáknak, mi lenne az?

Csak egy őszinte, önbizalmat adó üzenetem van: elég vagy. Amit a gyerekeinkért teszünk, az úgy jó, ahogy van – tökéletlenül, emberien, szeretettel. Nem kell minden nap száz százalékot teljesíteni. Vannak napok, amikor úgy érezzük, nem vagyunk elég jó anyák, és vannak pillanatok, amikor szárnyalunk. Mindkettőt el kell fogadni. Büszkék lehetünk magunkra akkor, amikor sikerül egyensúlyt találni, és akkor is, amikor nem. Az anyaság rengeteget ad, legalább annyira tanít, mint amennyit mi adunk a gyerekeinknek. Az önismeret egyik legnagyobb terepe, egy folyamatos tükör. És talán ez a legfontosabb: merjük belenézni ebbe a tükörbe, és merjünk tanulni abból, amit visszanéz ránk.

forrás: VIASAT3 / Fábián Bori

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!