The Poets of the Fall interjú: "Nem isméltelheted magad folyton"

A The Poets of the Fall zenekar Budapesten is koncertet ad április 25-én az A38 hajón. A banda frontembere, Marko Saaresto elárult nekünk néhány érdekességet az új lemezükről és az épp nagy sikerrel zajló turnéjukról.

Az Ultraviolet albumotok őszinte és mély. Mi volt az az üzenet, amit közvetíteni akartatok vele a hallgatóknak?

Az egész lemez metaforákon át mutatja be azt a világot, ami láthatatlan. A dalok arról a filterről szólnak, amelyeken át mi látjuk a dolgokat, és a velünk történt élményeinket és a saját érzelmeinket mutatjuk be, a saját látásmódunk szerint kiszínezve. Rengeteg érzelmet tettünk bele, hiszen épp az érzelmeink azok, amik által néha így, néha úgy látjuk a világot. A dalok az Ultravioleten nem osztják az életet negatív vagy pozitív érzelmekre, inkább csak megfigyeltetik a hallgatókkal kívülről a történéseket, és mindent a hallgatók ítéletére bíznak.

A friss dalok hangzása kissé más, mint a korábbiaké. Miért váltottatok stílust? Ez az a stílus, amely a legjobban kifejez titeket?

Szerintünk a zene az élet legjobb kifejező eszköze. Nem ismételheted magad folyton ugyanúgy. Nem írhatsz mindig ugyanolyan dalokat. Ahogy az idő múlik, a daloknak is úgy kell változnia. Így tud az ember érdekes maradni a közönségének, és saját magának is. A zeneiparnak nagy szüksége van a vérfrissítésre, de azért meg is kell az alap stílust tartani az előadóknak, hogy felismerjék a gyökereiket az új dalokban is.

A stílusunk mindig is fejlődni fog, de azért megmarad az igazi Poets of the Fall hangzás.

A 2000-es évek elején volt igazán nagy kultusza az alternatív rocknak. Mi a helyzet 2019-ben? Még mindig szeretik az emberek ezt a zenét?

Nagyon boldog vagyok, hogy kijelenthetem: igen. Sőt, ha az ember már régóta a szakmában van, egy idő után azt is elmondhatja magáról, hogy olyan nevek közé kerülhet, akiket mindig is nagyra tartott.

Épp turnéztok. Számotokra milyen egy sikeres koncert?

Amikor az energia jó a zenekar és a közönség között. Amikor mindenkin látjuk hogy jól szórakozik, és eljut hozzájuk az üzenetünk, és boldoggá tesszük őket a zenénkkel – hiszen ez a munkánk.

Van kedvencetek a saját dalaitok közül?

Nem lehet egyet kiemelni, hiszen mind közel áll hozzánk, más-más érzelmi állapotokban születtek a szerzemények. Épp emiatt attól függ, melyiket szeretjük a legjobban, hogy épp hogy érezzük magunkat. Mikor dalt írok, minden inspirál: zene, kósza gondolatok, egy madár, ami elrepül az ablak előtt, a forgalom, egy könyv, amit elolvastam, gyerekek hangja az utcán, egy komment, egy ismeretlen ember, minden, hiszen az ember annyi mindent megtapasztal, és amikre emlékszik, az mind hatással van rá.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!