Lékai-Kiss Ramóna 17 évesen télen, magassarkúban tanult vezetni, ma az autója a második nappalija

Lékai‑Kiss Ramóna színésznő, műsorvezető történetei is pont ezekről a pillanatokról szólnak, éppen ezért olyan ismerősek és mosolyra csábítóan őszinték. Tiniként hóban, magassarkúban vezetni tanulni, friss jogsival Budapesten balra kanyarodni, elengedhetetlen autós kattanásokra rászokni és egy autóval együtt igazán felnőtté válni.

A kezdetekről mesélsz egy picit? Hogy emlékszel vissza a jogsiszerzés időszakára?

Ó, hát teljes eksztázis volt! Én az a típus vagyok, aki már előbb szeretett volna vezetni, mint ahogy lehetett. Így amint betöltöttem a 15-öt, mentem is egészségügyi vizsgát tenni, 16 évesen már a KRESZ-vizsgát is letudtam, majd amikor eljött a 17. születésnapom (december 2.) aznap el is kezdtem vezetni Veszprémben. Apukám két aranyszabállyal indított útnak: télen tanulj vezetni, mert az ad igazi rutint, és tedd mindezt magassarkúban, mert ha úgy menni fog, akkor mindenhogyan. Ezekkel a tanácsokkal vágtam neki az autós nagyvilágnak, jeges utakon, magassarkúban, tini-lendülettel, és azzal az érzéssel, hogy most kinyílik a világ.

Nem volt kihagyás a jogsiszerzés után? Rögtön mentél is a forgalomba?

Mentem, és azóta is úgy gondolom, hogy ezt nagyon jól tettem! Ahogy megvolt a jogsim még abban az évben költöztem is Budapestre, és a kis 1984-es Nissan Micrámmal bevettem az autópályát és a fővárost. A nagyvárosi forgalom persze elsőre sokkolt, fél évig konkrétan sírtam, mert itt szinte sehol sem lehet normálisan balra kanyarodni, ott volt az a rengeteg sáv, minden hatalmas, és mindenki gyors. De aztán belejöttem, és azóta is imádok vezetni. Valójában ez volt a legjobb iskola. Rengeteg tapasztalatot szereztem és ezt segített, hogy magabiztossá váljak a kormány mögött.

Van valami igazán maradandó élményed a kis Micrával?

Igazából a Micra volt a felnőtté válásom első igazi, négykerekű társa. Aztán amikor eljött az idő, hogy megválljak tőle kollégám, Kinizsi Ottó vette meg, így még nagyon sokáig követhettem az „életét”. Ennek nagyon örültem.

Volt kedvenc márkád akkoriban? Olyan, amire nagyon vágytál?

Naná, méghozzá a Toyota Celica. Sportos, menő, színes, számomra maga volt a megtestesült szabadság és a Halálos iramban női univerzuma. Akkoriban jött ki a Halálos iramban első része, tele matricás, neonfényes autókkal, nagyon vágytam erre az életérzésre. Akkoriban tényleg úgy éreztem, hogy egyszer majd beülök egy ilyen kis vagány járgányba és úgy megyek végig a városon, mint egy filmjelenetben. Ma már más típusú autók vonzanak, praktikusabb vagyok, de a Celica álom-emléke örökre megmarad.

Ezek szerint neked a vezetés valóban egy igazi terápia, és az autó mégcsak véletlenül sem egy közlekedési eszköz A-ból B-be.

Abszolút terápia, az egyik legnagyobb feltöltődés. Ha barátnőkkel megyünk nyaralni, általában én vagyok a sofőr és nagyon szívesen vállalom is ezt a szerepet. Ha egyedül vezetek, akkor kikapcsolok. Podcastet hallgatok, hangoskönyvet indítok vagy elintézem azokat a telefonokat, barátnős beszélgetéseket, amikre napközben nincs mindig idő. Ha pedig családdal utazunk, akkor jönnek a szójátékok Noéval, a kisfiammal. Egyszerűen az autó a második nappalink.

forrás: Instagram/Lékai-Kiss Ramóna (Hyundai, drivemebaby.hu)

Van valamilyen tipikus autóban ülős rutinod, elmaradhatatlan mozdulatod?

Ó, igen! A világítás-mánia. A férjem szerint már-már kicsit kényszeres is vagyok ezzel a dologgal. Minden indulásnál és minden megállásnál négyszer-ötször ellenőrzöm, hogy fel- vagy lekapcsoltam-e. Teljesen mindegy, hogy 5 percet megyünk vagy 3 órát. És hiába van ott már a legtöbb autóban – köztük az enyémben is – az automata mód, egyszerűen nem tudom azon hagyni az utót. Úgy érzem, ezt nekem kell irányítom és ellenőriznem, valahogy lelki megnyugvást jelent.

2019 óta vagy a Hyundai nagykövete és már a kezdetek óta Hyundai Tucson modellekkel közlekedsz. Mit szeretsz igazán ebben a típusban?

Tulajdonképpen együtt nőttünk bele a családi életbe. Amikor nagykövet lettem, előtte két hónappal született meg Noé. Éled az életed valahogy, aztán anya leszel, és rájössz, hogy felértékelődik minden egyes négyzetcentiméter az autóban. Hogy fér be a babakocsi, utazáskor az etetőszék, hova lehet még egy játékot, táskát, plüsst betuszkolni. A Tucson nekem a „mindent bele” autó, túlzás nélkül mondom, hogy el tudnék menni vele egy világkörüli útra. Külsőre is nagynak tűnik, de amikor beülök, akkor azért még én is sokszor meglepődöm. Síelni is elmegyünk simán négyen, minden felszerelés befér, tetőbox nélkül. Aztán szerintem nőként különösen – de természetesen nem csak nőként – nagyon fontos, hogy jól érezd magad az autódban. Az, hogy az ülés varrása megegyezik a műszerfalon lévő kárpit színével, az anyaghasználat minősége milyen stb. Én ezekért nagyon tudok rajongani. Szeretem, hogy egy olyan dizájn és összhang fogad belül, ami tökéletesen passzol az ízlésemhez. A legfontosabb pedig, hogy biztonságban érzem magam benne. Anyaként ez az abszolút első!

Milyen meghajtású?

A mostani autóm plug-in hibrid. (Ami a fotókon szerepel az pedig egy hibrid Tucson egyébként, azóta már egy plug-in hibrid modellt vezetek). Városban szinte csak elektromos üzemmódban használom, minden este töltöm. Vidékre pedig átváltok benzinre. Imádom ezt a kettősséget és teljesen passzol is az életvitelemhez. Szeretem, hogy kevesebb fogyasztással közlekedek a nagyobb teljesítmény mellett is.

Az interjú itt még NEM ért véget! Lékai-Kiss Ramóna több izgalmas titkot is felfedett, ráadásul a villámkérdésekre adott válaszait egyenesen imádjuk. Kattints a Drive Me Babyre, ahol megtalálod a folytatást!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!