Csak nálunk: A szolgálólány meséje sztárjaival beszélgettünk

Amikor azt mondom, A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale) az egyik örök kedvenc sorozatom, és mindent félretettem, ha kijött az aktuális évad legújabb epizódja, mert azonnal látni akartam, tudom, milyen paradox kijelentés, hogy mindig izgatottan vártam a következő részeit egy olyan (disztópikus) szériának, amelyben a termékeny nőket megfosztják a jogaiktól (még írniuk és olvasniuk sem szabad többé), és teljes mértékben a férfiak tulajdonává válnak.

A történet szerint ugyanis amennyiben képtelenek gyermeket szülni, akkor igazából haszontalannak tartják őket Gileádban, vagyis abban az országban, ami egykor az Egyesült Államok volt, és a szolgálólányok tulajdonképpen a személyiségüket is elveszítik, mivel annak a férfinak (parancsnoknak) a keresztnevét viselik, ahová kirendelték őket „béranyának” a piros egyenruhájukban.

forrás: Jelenkor Kiadó

A Szolgálólány meséje sorozat Margaret Atwood azonos című regénye alapján készült.

Szóval bár nem tagadom, többször is előfordult, hogy sírva (oké, zokogva) ültem a laptopom előtt, miközben a 2017 óta futó show epizódjait néztem, amik amúgy valóban szorongással tölthetnek el minket, továbbra is ragaszkodom a fenti állításomhoz: kevés sorozatot szerettem meg annyira, mint ezt.

És hálás vagyok érte, hogy a hatodik, azaz befejező szezon premierjének alkalmából beszélhettem a Margaret Atwood azonos című regénye alapján készült széria fontosságáról a főszereplőt, June Osborne-t alakító Elisabeth Moss-szal, a Serena Joy Waterfordot életre keltő Yvonne Strahovskival, illetve a Nick Blaine-t játszó Max Minghellával.

Mert A szolgálólány meséje – hozzám hasonlóan – mindannyiuk életére óriási hatással volt!

June harca mindannyiunké?

Amikor Elisabeth Mosst arról kérdezem, milyen üzenetet, tanulságot vihetnek magukkal a nézők a szolgálólánysorba kényszerített June történetéből, a Golden Globe-, és Emmy-díjas sztár azt feleli, nagyon inspirálja őt a karaktere, az, hogy soha nem adja fel a harcot Gileád ellen.

„Azért küzd, hogy biztonságos környezetet és jövőt teremtsen a gyermekeinek. Ez a célja, az álma. Ez az, ami erőt ad neki a túléléshez” – jelenti ki. A színésznő bízik abban, hogy June hozzá hasonlóan másokat is lelkesít, bátorít, és ez lesz a show öröksége – nemcsak magasabb, politikai szinten, hanem a mindennapokban, a személyes életünkben is.

Az egyik fő oka annak, hogy közel tíz évvel ezelőtt elvállalta June szerepét, az éppen az, hogy a sorozat, a karaktere olyan értékeket képvisel, amiket ő is – az egyenlő emberi jogokat, a szabadságot. És a tény, hogy nemrég édesanya lett, csak tovább erősítette benne ezt!

Ugyan intellektuális szinten mint színész, producer és rendező mindig is megértette a karaktere szándékait, de most már zsigeri és érzelmi szinten is átérzi, milyen, ha valaki arra vágyik, hogy a gyereke szabadon azzá válhasson, aki lenni akar, és biztonságban élhessen.

forrás: Courtesy of Hulu

Elisabeth Moss, azaz June és sorozat beli kislánya, Nichole Holly

Senki sem fekete-fehér?

„Azt hiszem,egyikünk sem tudta volna megjósolni, milyen hatással lehet a show a nézőkre világszerte” – árulja el Yvonne Strahovski. A June parancsnokának feleségét, Serena Joy Waterfordot alakító színésznő kiemeli, Margaret Atwood 1985-ben kiadott regénye igazából nem a szerző képzeletének műve, mert a történetét teljes mértékben a valóság ihlette, és sajnos ma is érvényes mindaz, amiről írt.

„A showrunnerünk, Bruce Miller fogalmazta meg jól, mikor azt mondta, az évek során többször is elolvasta a könyvet, amelyen a sorozat alapul, és bár a kötet a ’80-as években jelent meg, akármikor is vette elő, mindig releváns volt.” Yvonne néha hátborzongatónak tartja, milyen párhuzamot lehet vonni a széria és a valóság között, viszont a show utolsó évada a reményről szól, ez a szót tartja a finálé örökségének.

Bár a színésznő tudja, hogy Serena sokak szerint nem érdemel megváltást, annyi spoilert kapunk tőle, hogy a karaktere ezekben az utolsó epizódokban megmutatja – ha csak egy bizonyos mértékig is, de –, ő is képes a változásra. „Fekete-fehér karakternek tűnik, de nem az, ahogyan a sorozat egyik szereplője sem. Szóval azt hiszem, ez az évad most a változásról, az önmagunkhoz való őszinteségről szól.”

forrás: Courtesy of Hulu

June Osborne (Elisabeth Moss) és Serena Joy Waterford (Yvonne Strahovski) kapcsolata hihetetlenül komplex a sorozatban.

Yvonne egyébként csodálatos ajándéknak nevezi azt, hogy eljátszhatta Serenát, elképesztő színészi feladatnak látja, olyan szürke területeket fedezhetett fel a nő emberiségében, amivel a saját határait feszegette, a végletekig taszította őt a Gileád alapításában kiemelkedő szerepet betöltő Fred Waterford parancsnok (Joseph Fiennes) feleségének eljátszása.

„Könnyű elítélnem és utálnom őt. De ezt félre kellett tennem, hogy megtanulhassam szeretni és eljátszani.” Nehéznek is érzi most a búcsút tőle, és nem fél felvállalni, Serena az élete része, „akár tetszik, akár nem.”

Ha változunk, változnak a kapcsolataink is!

De nemcsak Yvonne, hanem Elisabeth is hiányolni fogja a karakterét, pontosabban azt, hogy milyen volt June-t életre kelteni a színésztársai mellett. „Néhány szereplővel olyan kémiája volt, ami nem feltétlenül fog többé megismétlődni az életemben.” Neveket persze nem említett, de ha kettőt tippelhetünk, akkor többek között a Nick Blaine-t alakító Max Minghella, illetve O-T Fagbenle, azaz Luke Bankole megformálója járt a fejében, mert a színésznő a kerekasztal-beszélgetés egy pontján mosolyogva kijelenteti, IMÁDJA, ha a sorozat szerelmi háromszögéről kérdezik, amely June, a nő férje, Luke és Nick között szövődött.

forrás: Courtesy of Hulu

Elisabeth Moss egyáltalán nem bánja, ha a show szerelmi háromszögéről, és a Max Minghella által életre keltett Nickről kérdezik!

„Ő és Nick olyan dolgokon mentek keresztül Gileádban, amit lehetetlen megérteni, ha valaki nem élte át” – fejti ki. „Ez egy kötelék közöttük.” Elisabeth azt gondolja, June rengeteget változott azóta, hogy Luke-kal családot alapítottak, és sok időre el is kellett válniuk egymástól, mivel a férjének sikerült Kanadába menekülnie Gileádból, mikor June-t és a lányukat, Hannah-t elfogták. „Elölről kell kezdeniük, újra fel kell építeniük a kapcsolatukat.” Na persze azt hiába is vártuk volna, hogy a színésznő elárulja, ki mellett köt ki végül June.

forrás: Courtesy of Hulu

Luke Bankole (O-T Fagbenle) és June kapcsolata örökre megváltozott a nő Gileádban töltött évei miatt.

„Igyekeztünk egy valódi háromszöget teremteni, de azért időnként Nicket részesítettük előnyben, máskor Luke-ot.” És ha eddig azt hitted, TUDOD, melyik párosnak szurkolsz, akkor készülj fel, mert Elisabeth azt ígéri, most szinte lehetetlen lesz döntened, mert ezúttal NAGYON figyeltek arra, hogy mindkét férfinek ugyanannyi okod legyen szurkolni. „Úgy érzem, végre egyenlővé tettük őket, ami nagyon is tudatos és szándékos döntés volt. Hogy a háromszög kitart-e? Nem” – kínoz minket a spoilermentes, mégis árulkodó válaszával, majd mikor másra terelődik a szó, nevetve kérdezi, hogy nem beszélhet tovább Nickről?

Keserédes búcsú következik!

Ezt biztosan szívesen hallotta volna Max Minghella, aki keserédes pillanatként emlékezik vissza az utolsó jelenete felvételére. „Annyira szép, csodálatos élmény volt ez mindannyiunk életében. Nyilvánvalóan szomorú, hogy véget ér, de hálás is vagyok, amiért megtörtént. Hihetetlen, hogy együtt dolgozhattam ezekkel a fantasztikus emberekkel.”

forrás: Michael Buckner/Getty Images

A szolgálólány meséje sztárjai a sorozat hatodik évadjának premierjén.

Mivel A szolgálólány meséje közel tíz éven át forgott, természetesen sokat változtak közben, a Nicket megformáló színész pedig örül, hogy együtt, ennek a közösségnek a részeként élhették meg az idő múlását.

Max felidézi nekünk, hogy a kezdetekkor Elisabeth-tel találkozott először a szereplők közül Torontóban, akit korábban nem ismert, de mostanra egyfajta lelki társának érzi, mert a munkához való hozzáállásuk iszonyúan hasonló: egyszerre igaz rájuk az, hogy óriási figyelmet és törődést szentelnek neki, meg az is, hogy igyekeznek nem túl komolyan venni.

Max ma is emlékszik arra, milyen izgatott volt amiatt, hogy elkezdődik ez az utazás az életében. (Apropó, Kanada: a legnagyobb kihívásnak a hideget tartotta a felvételek során. „Ez az őszinte válaszom. Könnyű a forgatás, ha mindenki remek, és az alapanyag is az. de a fagy… Na az a nehézség.”)

Reméli, hogy a show ugyanolyan hatalmas visszhangot kelt a nézőkben, mint benne Margaret Atwood könyve, az 1985-ben kiadott regény az írónő lenyűgöző előrelátásáról tanúskodik szerinte. A befejező évad mottójáról, a lázadásról és a forradalomról egyértelműen June jut eszébe, azt állítja, Elisabeth ezeknek a karaktereknek a definíciója.

Na de hogy is lehetne ennyi év után elköszönni egy ilyen erős karaktertől, egy sorozattól, ami annyit tanított nekünk a kitartásról, a (szexizmus elleni) küzdelemről? Én most azzal a szériából idézett mondattal teszem meg, amit Yvonne Strahovski üzent mindenkinek: „don't let the bastards grind you down”, azaz ne hagyd, hogy a gazemberek legyűrjenek!

Szerencsére a valóságban azért sok szereplő megkapta a happy endet!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!