„Az én belső világom, a saját magamba vetett hitem, az akarásban nyilvánult meg.” – interjú Csalár Bencével

Szenvedélyesen hisz abban, hogy a divatnak felelősségteljesnek kell lennie, és arra törekszik, hogy a környezettudatosságot központi témává tegye a magyar színtéren. Sosem félt különbözni, kitűnni és kimondani a véleményét, így nem meglepő, hogy írói munkássága mellett a legfontosabb törekvése a fenntartható divat iránti elköteleződés megerősítése Magyarországon.

A neved eggyé vált a divattal és mindennel, ami ehhez kapcsolódik, de hogyan indult mindez és mikor szerettél bele ebbe a világba?

A kezdete teljes mértékben édesanyámhoz köthető, aki mindig csinos volt, adott magára, a megjelenésére. Nemcsak a ruhákhoz, hanem a szép dolgokhoz való vonzalmam is egészen fiatalon kialakult bennem. A divat pedig, - lévén, hogy akkor is más voltam, mint a többiek, - egyfajta önkifejezésimódot teremtett. Gyerekként, még mielőtt megtanulnád kifejezni magad a világ felé, a legkézenfekvőbb kommunikációs forma az öltözködésen keresztül valósul meg.

A társadalom mégis mindig uniformizáló, afelé tol, hogy vegyülj el, ne lógj ki…legyél olyan, mint mindenki más. Ezzel szembe menni, nyilván óriási bátorságra van szükség.

Egyesek szerint inkább provokáció, amit többször megkaptam véleményként, de ezt mindig rossz megközelítésnek tartottam. Úgy gondolom, hogy senki sem azért kel fel reggel, amikor elindul valahova, hogy másokat boldoggá tegyen. Szerencsére nekem mindig sikerült elvonatkoztatni attól, hogy azt, hogy mennyire vagyok értékes vagy sem, abban mérjem, amit mások gondolnak rólam, vagy aszerint, hogy mit veszek fel és azt hogyan viselem. Az öltözködésünk sokat elmond rólunk, az utunkról, a személyiségünkről. Az idők során a divat lényegében önálló életre kelt bennem.

A lendületed határtalan és motiváló. Mindig így mentél előre?

A pszichológusom szerint ez azért van, mert az, aki gyerekként a belső megküzdési stratégiája részeként triggereli a többi gyereket már a puszta létével is, - miközben próbálja magában helyre tenni a dolgokat - az egy belső világot teremt és elképzeli honnan, hova fog eljutni. Ahelyett, hogy összeomolna, megpróbálja mindezt áttranszformálni akaraterővé, tehát valahol erőt merítenek a negatív hatásból azok a gyerekek, akiket nem fogadnak el és csak azért is megmutatják, mire képesek.

A vonzás törvényéhez hasonlóan működik ez?

Valóban annak a működési elvére épült a gondolkodásom, de nem tudatosan. A vonzás törvénye, akárcsak az én belső világom, a saját magamba vetett hiten, az akarásban nyilvánult meg. Nem tudtam volna mindezt elérni és ilyenné felnőni, ha nem hiszek abban, hogy képes vagyok azzá válni, aki lenni szeretnék. Sokan épp ezt rontják el tiniként, fiatal felnőttként, hogy úgy akarnak kapcsolatot teremteni, hogy az attól kapott intimitásra és figyelemre alapozva szeretnének rájönni, hogy kik is valójában. Ez nem így működik! Előbb önmagunkat kell megismerni, ez a tudás elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjuk, érezzük, mi vagy ki a jó nekünk. Ezt párhuzamba lehet állítani a gardróbunk tartalmával, vagyis minden, ami a szekrényünkben van, árulkodik a jelenlegi identitásunkról, énképünkről, arról hogyan állunk önmagunkhoz, a testünkhöz és természetesen, hogy mennyi önbizalmunk van.

Önmagunknak lenni, - felvállalni a stílusunkat - lelki erő kérdése, önazonosság és bátorság kell hozzá, hiszen az elfogadás nem garantált.

Egy extra ruhadarabot vagy egy erőteljesebb színt viselni mindig magabiztosság kérdése. Ha foglalkozom magammal és szembe találkozunk az utcán, sosem fogod azt látni, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. A legtöbb ember mégis inkább visszamenekül az elvárt keretbe, a tömegstílusba, mert annyira a bőrük alá kúszott a kritikától való félelem, hogy nem képesek felülkeredni azon, holott mindenkinek kizárólag önmagának kell megfelelnie.

Az évek során a divat mellett, az elfogadás és nyitottság nagykövete is lettél.

Régen azért sok problémám volt a külsőmmel, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudom és nem is akarom úgy leélni az életemet, hogy nem úgy látom magamat, ahogy kellene. Ez egy kemény önismereti út volt, aminek a tapasztalásait szeretném a munkám által átadni másoknak. Mindig szívesen állok olyan kezdeményezések mellé, amelyek felhívják a figyelmet a kirekesztés, a bullying veszélyeire.

Az önismereti utazásodban mekkora szerepet játszottak a könyveid?

A könyvekre, az írásra azt mondják, hogy képes izolálni, kivonni a világból, szinte buborékot képez körülötted. Számomra az írás, az írás folyamata egy igazi terápia. Sokat fejlődtem a könyveim által, amelyekben fontos témáknak tudtam teret adni.

A fenntarthatóság egyik élharcosa lettél, pedig manapság a trendek, a reklámok, az olcsó termékek és a kényelmesség nem erre ösztönöz. Szerinted valóban csak döntés kérdése a hozzállás?

A magyar divatipar egyik alappillére a helyi gyártás, ami magával hozza a teljes gyártási transzparenciát, hogy tudjuk, ki készítette, hol és miből állt össze... A fenntarthatóságra való törekvés igénye már a kezdetektől megvolt bennem, igaz, eleinte még csak úgy, hogy vigyáztam a dolgaimra és azért vettem meg valamit, hogy sokáig tudjam hordani. Ma viszont már előadásokat tartok, könyveket írok erről a globális szemléletmóddá fejlődött témáról, ami az együttműködéseimnek is fontos része lett. Nemrég a Koppenhágai Divathét Perwoll bemutatóján jártam, amely a #RethinkNew kampány keretein belül zajlott, és amely pontosan ezt közvetíti az emberek és a világ felé. Óriási élmény volt az látni, hogy a Perwoll használt ruhákból összeállított kreációkat vonultatott fel a kifutón, így mutatta meg, hogy igenis lehet újragondolni és új külsővel felruházni a régit.

A márka egyik célja olyan megvalósítható példát mutatni, ami sokkal fenntarthatóbbá teheti a divatipart. Te hogyan és miben látod ennek a lehetőségét?

A #RethinkNew esemény a változás és az előrelépés köré épült, de a fast fashion okozta környezeti problémákkal is szembesítette a meghívottakat: a sajtó képviselőit és az influenszereket. A bemutató előtt olyan kiállítóterületek vártak minket, melyek a divatipar környezetünkre gyakorolt hatásait mutatták be. Ez elég erős motivációt adott, hogy egy fenntarthatóbb és tudatosabb gondolkodást követve álljunk az öltözködéshez, a divathoz és a saját ruhadarabjainkhoz.

Visszatérve az írásra! Hamarosan megjelenik a 4. könyved. Olyan mintha lenne egy hagyma, aminek a rétegeit folyamatosan bontogatnám...

Mindegyik könyvem óriási mérföldköve a karrieremnek, mert olyan témákról írtam, amelyeknek helye van a mostani világban. Az első könyvem a divatot, mint alkotást bontotta ki, a második pedig fenntarthatósági oldalról vizsgálta a divatot. A harmadik könyvem, - a Stílustérkép, - önismeret téma köré épült, az október 7-én megjelent, Kötődéseim című alkotásom pedig, lényegében egy terápiás napló lett. Fontos szerepet kap benne a 8-as szám, ugyanis Erickson szerint, - aki evolúciós pszichológus volt, - nyolc szakaszból áll az ember személyiségfejlődése. A Kötődéseim című könyvben van nyolc terv, ami metaforaként szolgál ezekben a fejezetekben, és egy-egy korszakomat, életszakaszomat, kötődési formámat, és a kötődési zavaraim fejlődését mutatja be, ezzel együtt a gyógyításra reflektál.

Milyen vagy most? Hogyan írnád le a belső képet?

Önazonosnak, erősnek és kiegyensúlyozottnak érzem magam. Van egy hajtóerő bennem, amit korábban még sosem éreztem. Úgy gondolom, nem volt könnyű idáig eljutnom, de a rengeteg önreflekció, tanulás és önfejlesztés, hihetetlen magasságokba emelt. Abszolút a helyemen érzem magam és remélem, ezt képes is vagyok átadni másoknak, a fiatalabb generációnak.

Milyen az ideális jövőkép a fentiek tükrében?

Szeretném, ha évek múlva is az életem része lenne az írás, ugyanakkor a tanítás és a tudás átadása is célom. Annyi mindent szívtam magamba és olyan sok mindent láttam, hogy szükségszerű továbbadnom a tapasztalásaimat. Jobbá tenni a világot, akár egy gondolattal nem egyszerűen jó, hanem csodálatos dolog. A mai fiatalok pedig megérdemlik, hogy minél több véleményt és irányt lássanak, halljanak.

Milyennek látod a világot a megszerzett tapasztalataiddal?

Sok lenyűgöző dolog van benne, amit elsősorban a divaton keresztül érzékelek. Nem hiába szeretek olyan emberekkel, márkákkal együttműködni, amelyek hasonlóan gondolkodnak a világról.

Mi lenne az üzenet, amit szíved szerint mindenkihez eljuttatnál?

A vízfelszínre csak úgy lehet feljutni, hogyha magad mögött hagyod azt, ami már nem te vagy. Gondold újra önmagad, hogy a lehető legönazonosabb legyél.

Keresd a magazint az újságosoknál, vagy vásárold meg digitális formátumban ITT! Ha pedig szeretnéd mindig elsők közöt kézhez kapni a magazint, fizess elő rá ITT!

forrás: JOY

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!