Exkluzív interjú a Crossing Lines főszereplőjével, William Fichtnerrel!

Olyan szuper filmek köthetőek az amerikai színész nevéhez, mint a Viharzóna, A magányos lovag, vagy az Elysium-Zárt világ. Ám lehet, hogy sokak számára mégis inkább sorozatokból ismerős: a Rejtélyek városában ő alakította Tom Underlay-t, a Törtetőkben Phil Yagoda-t, és nagy kedvencünkben A szökés című sorozatban pedig ő vette üldözőbe Scofieldet és Burrows-t, mint Mahone ügynök. Minden kétséget kizáróan tökéletes színész, és ahogy a személyes találkozón kiderült, remek humora is van.

Hatalmas sikere volt a Crossing Lines – Határtalanul című sorozat első évadának. Ön szerint miben különbözik ez, a többi hasonló témájú sorozattól?

Amiben számomra nyilvánvalóan különbözik az az, hogy ezt Európában forgatjuk. Illetve manapság valóban rengeteg detektíves és rendőrös sorozat van, de ez különböző európai városokban játszódik, mégis a történetek a határokon át ívelnek.

Előszeretettel játszik különböző nyomozókat, illetve ügynököket, és bizony az sem titok, hogy büntetőjogból diplomázott annak idején. Ha alkalma van a felvételeken rögtönözni, akkor tudja még esetleg kamatoztatni a tanulmányait?

Kamaszkoromban arra gondoltam, hogy büntető-igazságszolgáltatással fogok foglalkozni – ma már persze fogalmam sincs miért. Aztán be is iratkoztam az iskolába. Amikor az ember a főiskolán vagy az egyetemen tanulja a jogot, akkor sokféle aspektusával megismerkedik a szakmának, de hogy hogyan legyen jó rendőr, azt csak akkor tudja megtanulni, ha elmegy egy rendőrakadémiára. Abban az időben egyébként is sokat söröztünk, szóval technikai képzésben kevésbé részesültünk (nevet). De egyébként valóban rengeteg ilyen típusú szerepet játszhattam el az elmúlt években. A felkészülési időszakokban pedig leszerelt rendőröktől tanulhattam meg, hogy hogyan kell hatásosan belépni egy terembe, hogyan kell viselkedni, vagy hogy hogyan viseljem a fegyvert.

Mi jelent önnek szakmailag nagyobb kihívást, egy sorozat-, vagy egy filmszerep?

Nehéz erre válaszolni, de azt gondolom, hogy a sorozatban mindig nagyobb a kihívás. Jó esetben ugyanis éveken át kell ugyanazt a karaktert kell hozni, ugyanazokkal a gesztusokkal és mimikákkal. Persze változhat a személyisége, kerülhet olyan élethelyzetbe, ami újításokat igényel, de alapvetően mégiscsak egy hosszútávú szerepről van ilyen esetekben szó.

Azt gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom hatalmas hezitálás előzte meg Hickman szerepének elvállalását. Jól gondolom?

Abszolút! Hiszen hiába volt számomra nagyon szimpatikus a forgatókönyv, a karakterem és minden más is, tudtam, hogy ezt csakis a családom áldásával vállalhatom el. Ugyanis minden forgatási helyszín Európához kötött volna, mi pedig Amerikában éltünk. Tudtam, hogy nem megoldható ezúttal a kétlaki élet, így végül közösen úgy döntöttünk, hogy áttelepszünk Prágába.

És milyen az élet Prágában?

Csodálatos. Nagy jégkorong rajongó vagyok, és szerencsére alig két villamosmegállóra tőlünk van egy stadion. Az évadnyitó mérkőzésen is ott voltam: söröztem és jól éreztem magam. A feleségemnek is bejön az európai élet, a fiamról nem is beszélve, aki kijelentette, hogy ő bizony jó pár évig Prágában szeretne még élni.

Van olyan sorozat, amit szívesen néz a szabadidejében?

Őszinte leszek, nagyon keveset tévézek. De imádom például az autóversenyeket nézni. A feleségem és a fiam pedig teljesen odavannak a gasztronómiai műsorokért, gyakorlatilag az akaratom ellenére rávesznek arra, hogy én is velük nézzem ezeket. Nem is akarom elhinni néha, amikor azt mondom a fiamnak, hogy gyere menjünk ki a parkba rúgjuk egy kicsit a labdát, és azt válaszolja, hogy nem én inkább a Cupcake Wars-t nézném. (nevet)

Még több sorozatújdonság a már kapható novemberi JOYMagazinban!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!