Kiröppent Szlimmy új, színtiszta flow-élménnyel beborított nagylemeze és Co Lee-val közös videóklipje

A Röppenjünk korongnál hagytam magamat szárnyalni (haha), nem limitáltam magamat semmilyen szinten. Ez meglátszik a felvételek jellegén, hektikusak stílusban, mivel amúgy is elég hullámzó évet tudhatok magam mögött. Sokkal személyesebbre vettem a figurát szövegileg is, a dalok nagy része betekintést ad az idei év nehézségeibe, segítettek feldolgozni őket. Kb. az album felénél történt egy borzalmas dolog a magánéletemben, és féltem, hogy megakasztja majd az alkotást, de szerencsére megtaláltam a módját, hogy kiadjam magamból a fájdalmat.

Ahogy visszahallgatom a lemezt, látom magam előtt leperegni az elmúlt hónapok képeit, mintha egy filmet néznék. Beugranak az önfeledt napok, a nevetések, ölelések, de feljönnek a fájdalmak is, a kétségbeesések, a sírások. Nagy büszkeség nekem, mert nem csak a dalokkal vagyok elégedett: arra is emlékeztetnek, hogy túléltem. Jó, nem akarok túl drámaian hangzani, de végsősoron ez annyira egy élet-dolog. Megtörténik az elképzelhetetlen, amire nem voltunk felkészülve, és úgy érezzük, vége a világunknak. Aztán a végén mégis lesz valahogy. Túléltük. Nekem ezt adta ez a lemez, megerősített magamban, és egy olyan korszak lenyomata lett, amire mindig jó lesz visszaemlékeznem.