Évekig nem éltünk nemi életet a feleségemmel… de aztán újra egymásra találtunk

Nehéz terhesség, idő előtti császármetszés, hasfájós baba – nem csoda, hogy a nemi életünk zátonyra futott. A feleségem, Nóra úgy érezte, elvesztette a vonzerejét, mindketten egyfolytában kimerültek voltunk és teljes állásban dolgoztunk. A szex volt az utolsó programpont, aminek időt szakíthattunk volna.

Túl régóta éltünk így anélkül, hogy beszéltünk volna róla. Néha bepróbálkoztam, de elutasításba ütköztem. Ezután hibát hibára halmoztunk. Beszólogattam neki. Mellőzve éreztem magam, ezért bosszúból én is mellőztem őt. Amikor nagy nehezen megszerveztünk egy randit, nyomás alatt érezte magát, így képtelen volt lazítani. Ez így ment évekig. Amikor megpróbáltunk beszélni róla, ő nagyon keveset szólt vagy még inkább hallgatott. Abban egyetértett velem, hogy hiányzik az intimitás és beismerte, hogy ennek jó eséllyel ő az oka. Orvoshoz is fordult, hátha szervi baja van.

Még évekig nem változott semmi. Néha-néha újra próbálkoztam. Egy éjszaka, amikor visszautasított, betelt nálam a pohár. Elmondtam neki, hogy nem tudok egy ágyban aludni valakivel, akinek nem kellek. Megint veszekedtünk. Megpróbáltuk megbeszélni, de én őt hibáztattam, neki meg bűntudata volt.

Egy barátnője azt javasolta Nórának, hogy próbáljuk meg beidőzíteni a szexet. Amikor Nóra előállt ezzel az ötlettel, nemet mondtam. Ebben nem volt semmi szexi. A szexnek spontánnak és szenvedélyesnek kell lennie! De épp ez volt a probléma: nem történt meg se spontán, se máshogy. Nagy nehezen, duzzogva ráálltam, hogy próbáljuk meg. Néhány nappal későbbre beszéltük meg „az időpontot”. Aznap estére mintha minden megváltozott volna. A szokásos kifogások és panaszok helyett mintha jó hangulatban lett volna. Ez engem is felpiszkált. Kezdtem élvezni az estét. Amikor lefektettük a gyereket, bementünk a hálószobába. Egy darabig nem történt semmi, de érezhetően volt valami a levegőben.

A történet az evamagazin.hu oldalon folytatódik!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!