Szeretkezés közben jöttem rá, hogy el akarok válni a férjemtől
Minden szakításnál van egy pillanat, amikor egy hang kimondja benned: vége. Nálam ez a pillanat szeretkezés közben jött el. Az Éva magazin írása.
Alapvetően nem volt ez egy rossz házasság, bár a szex... Őszintén? Azt hiszem, sosem voltam igazán szerelmes a férjembe. Jártunk pár évig, telt az idő, sodródtam, a szüleink folyton azzal jöttek, hogy mi lesz már. Szerettem őt „in a way”, jó volt vele beszélgetni, helyesnek találtam őt a sötét hajával, melegbarna szemével. Pedagóguscsaládból származott, ambiciózusnak tűnt a munkában, bírtam a humorát. Minden más körülmény klappolt tehát, és meggyőződésem volt, hogy bennem van valami hibás alkatrész, amiért nem tudom azt a szenvedélyt érezni iránta, amit kellene, és még évekig bíztam valamiféle csodában, hogy még belobbanhat a láng.
Nem lobbant be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szex a korábbi – egyetlen – partneremmel sem igazán működött, így minden alapom megvolt arra, hogy magamat hibáztassam: nekem nem megy a szex, úgy alapból. Választhatnék bárkit, ugyanez lenne. Elég konzervatív nevelést kaptam, emlékszem például, hogy amikor édesanyám kiskamasz koromban felvilágosított, megajándékozott ugyan egy aranyos, gyerekeknek szóló, sok képet tartalmazó könyvvel, ami arról szólt, hogy hogyan születik a kisbaba, de a szeretkezést ábrázoló pár oldal össze volt tűzve – és én voltam olyan jó gyerek, hogy nem piszkáltam a kapcsokat. Azt hiszem, azok bennem is lezártak egy részt, és sokáig, nagyon sokáig nem merészkedtem arra a területre, ahol, úgy éreztem, „fűre lépni tilos”.