Randikrónikák: A fiú, aki után anyuci takarít

A péntek estém úgy indult, hogy nagy sebbel-lobbal beléptem Zsuzsa lakásába, ahol a bejárati ajtótól pont rá lehet látni a szemben lévő nagy kanapéra (csak a kanapé nagy, a lakás kevésbé), ahol éppen Zsófi feküdt a hátán, a lábát az ég felé nyújtva megtámasztotta a falon, a fejét lelógatta a föld felé, és zokogott. Elég hülyén nézett ki. Mellette kezét tördelve ott állt Elvira, Gergő meg – a maga fiús esetlenségében – a konyhaasztalnál ült, mindennek háttal, és mereven bámulta a sörösüveget. Kicsit meghökkentett a dolog, mert amikor elindultam otthonról és rájuk írtam cseten, még minden elég okénak tűnt: kis esti összeröffenés, Zsófi is jön, akinek végre sikerült aláírnia a válási papírjait és készen áll az új életre. Ez a készen állás ebben a pillanatban, ha nem is kétségesnek, de elég elkeserítőnek tűnt. Beljebb óvakodtam az ajtón, letettem a kabátomat, és Zsuzsa után érdeklődtem, aki, mint kiderült, annyira nem bírta a drámát, hogy kimenekült a kertbe cigizni. Visszavettem a kabátot, és kimentem hozzá, Elvirának meg intettem, hogy vigasztalja kicsit hatékonyabban a barátnőnket.
Zsuzsa kint állt a kis terméskő járdaszigeten, és dühöngött. Na mi van már megint? – kérdeztem, mire ő megrántotta a vállát. A fiú – sziszegte oda.
A fiú az a srác volt, akibe, vagy akiért, szóval aki miatt a válás elkezdődött. Nem, ez nem igaz, Zsófi és a férje jóval korábban külön voltak már, legalábbis lélekben, mielőtt a fiú lett volna, de a harmadik jócskán felgyorsította az eseményeket. A gond ott kezdődött, amikor Zsófi elkezdte intézni a különköltözést, és megkérdezte a fiút, hogy akkor most mi lesz. A fiú ugyanis a szüleivel élt egy budai kertvárosban, a többgenerációs családi ház egyik emeletén, de akkor is a szüleivel. Az anyukája minden második nap felkocog hozzá a porszívóval, és leviszi a szennyest – ecsetelte a helyzet komolyságát Zsófi. Mármint mindenféle szennyest – tette hozzá. A koszos ruhákat, a bögréket és tányérokat is. (A fiú bővebb ismeretéhez hozzátartozik, hogy közelebb van a negyvenhez, mint mi, de mindenképpen túl van a harmincon, és egyébként egy menő reklámcég menő art directora.)
A fiú közölte Zsófival, hogy nagyon szereti, de semmi kedve elköltözni otthonról.

A cikk folytatásához kattints!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!