Hogyan ne tedd tönkre a kapcsolatodat, és mit jelent az, hogy elvárások-nélkül?

Hogy a köznyelven oly gyakori szóhoz nyúljak: a férfiak és nők is éppúgy „agyalnak” azon, vajon „miért mondta azt a kedves, amit mondott, miért tette azt, amit tett? Vajon szeret még? Ha igen, vajon miért nem tesz a kedvemre? Vajon mi mozgatja? Gondol rám? Hiányzom neki?”

Érdekes erre most így kívülről rálátni, igaz?

Ezeket az „agyalásokat” a bizonytalanságuk szüli. Mivel nem tudhatnak minden percben biztosat a másik érzéseiről, tetteiről, ezért gyártanak maguknak némi aggodalmat.

Legtöbbször ez az aggodalom teljesen alaptalan és így felesleges is, hiszen előbb-utóbb úgyis minden kiderül, úgyis minden biztossá válik. Jön a következő találkozás és mindent megbeszélhet a pár.

Az agyalás aggodalma így többnyire csak felesleges szenvedést okoz. Hergeli magát az ember és egyre mélyebbre kerül az indulatai mocsarában. Mígnem dühösen rázúdítja mindezt a mit sem sejtő kedvesére, és kész: a lavina elindult. Olyan veszekedések kerekedhetnek ezekből a helyzetekből, amiket gyakran csak napok vagy hetek alatt tudnak megoldani a párok, ha egyáltalán ki bírnak kecmeregni a „hó súlya alól”.

Valójában nem a kedvessel van a gond, hanem csupán saját belső bizonytalanságunk dolgozik – legtöbbször ellenünk.

Mit tegyünk? Hogyan kezeljük?

- Először is ne gyárts felesleges rémképeket!

Attól, hogy épp nincs melletted a kedvesed, még biztosan szeret és biztosan gondol rád, főleg, ha a legutóbbi találkozáskor ennek láthattad is minden jelét. Attól, hogy őt épp nem látod „agyalni” vagy „szenvedni”, hidd el, jól van minden úgy, ahogy van.

- Valójában nem akkor szeret a párod, ha fáj neki a hiányod!

A szeretett kedves hiánya csak akkor fáj, ha épp akarod, hogy fájjon. Bármilyen hihetetlen ez egy döntés kérdése. A Te döntésedé, ahogyan minden félelmed és szenvedésed szintén csak a Te döntésed.

A hiánya ugyanis örömteli is lehet, mert csupán rajtad áll, hogy úgy fogod fel, hogy: „milyen jó, hogy van valakim, akit annyira szeretek, hogy legszívesebben mindig vele lennék, és megosztanám vele mindenem.”, vagy így: „jaj, miért nincs velem már megint, miért kell megint nélküle „túlélnem”.

Ha nem is ugyanezekkel a szavakkal fogalmazod meg magadban, valójában ez áll a „szenvedés” és agyalás mögött. Látod a különbséget? Az előbbi egy boldog, egész-séges ember örömteli részvétele a szerelemben, a kapcsolatban. Az utóbbi pedig egy fél-ember hozzáállása, aki csak a másikkal együtt képes kiteljesedni, egésszé válni, és létezni.

Ez a Te döntésed, hogy hogyan viszonyulsz az életedhez…

- Tudnod kell, hogy a szenvedésedet és agyalásodat valójában az elvárásaid okozzák.

1Mert hisz a „miért nem hív már, én biztosan hívnám”, vagy a „miért nincs ideje rám, ez kizárt, hogy nem tud rám szánni XX percet!” kívánalmaid mind olyan ki nem mondott, át nem beszélt elvárások, melyeket az ember önmagából kiindulva támaszt a másikkal szemben.

Hiába indulsz ki magadból, Te te vagy, ő pedig ő, és egyetlen távol töltött percét sem láthatod pontosan: nem tudod, valójában mire van ideje, igénye, mi zajlik körötte. Bízd rá, hogy mindezt akkor tegye, amikor magában inspirálódik erre. Bízd rá, hogy az lehessen melletted aki, és ne mérgezd a kapcsolatodat azzal, hogy a neked való megfelelés szerint kelljen cselekednie. Ne várd el, hogy meg akarjon felelni – a béke érdekében – mert elveszíti mellett a valódi énjét!

- Legyetek őszinték egymáshoz!

Tudom, ez időnként nagyon nehéz, hiszen számtalan korlátot képezünk magunk elé. „Nem tudom kimondani, amit akarok, mert nem tudom, mit szól hozzá a kedves, sem megbántani nem akarom, sem olyan választ kapni, amit nem szívesen hallanék.” Így őszintétlenül azonban marad a „gondolatolvasás”, ami egy nagyon klassz képesség, de nem egészen 100%-os megoldás a kommunikációs gyakorlatban és sok-sok félreértést szül. A gondolatolvasást nem várhatod el a párodtól. Csak ahhoz tud alkalmazkodni, amit őszintén kérsz, vagy mondasz neki.

Nem is olyan bonyolult, igaz?

A saját boldogságod áll a hozzáállásodon – és mindig a Tiéden! Rajtad múlik, hogy mivel okozol problémát magadnak, és mi az, amiből nem csinálsz ügyet.

Minden kapcsolat tanít téged, főképp önismerettel, ha hagyod ezt, és átengeded magad az örömnek, és nem agyalsz a felesleges rémképeken!

Sok sikert nektek!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!