8 sorsfordító hívás, 8 újjáéledt szerelem története

„Tudni akartam, hogy van mostanság”
Ramóna (24) és Gergő (25)

Ramóna tíz éve ismerte meg Gergőt Korfu szigetén. „15 évesek voltunk és mindketten a Melia Marbella nevű szállodában laktunk a szüleinkkel. Mint később megtudtam, Gergő túl félénk volt ahhoz, hogy megszólítson. Így hát előfutárnak használta a barátját, aki megkérdezte, hogy este nem lenne-e kedvem velük tartani a helyi diszkóba. Persze elmentem, és természetesen Gergő is ott volt. Nagyon aranyosnak tűnt, de engem otthon várt az udvarlóm. Bár már nem tartott sokáig a vakáció, minden időnket együtt töltöttük. Alig dugtuk ki az orrunkat Gergő szobájából, órákon keresztül beszélgettünk és csókolóztunk. Ennél több persze nem történt.
A hazautazást követően forró szerelmi vallomásokat írtunk egymásnak. Gergő néhány levelét és a telefonszámát tartalmazó kártyát a mai napig őrzöm. Sajnos 350 kilométer választott el minket, így gyakorlatilag sehogy sem jött össze a találkozás. 2000-ben végleg elvesztettük egymást szem elől, pedig állandóan rá gondoltam. A köztes időszakban elvégeztem egy szakirányú bankártovábbképzést, mellette nemzetközi kapcsolatok szakra jártam. Két évet töltöttem el külföldön: voltam Angliában, az USA-ban és Spanyolországban. Akadt ugyan néhány futó kalandom és tartós kapcsolatom is, de semmi említésre méltó. Egyik sem volt igazán nagy hatással rám. 2008 nyarán éppen a bőröndömet pakoltam egy féléves dél-amerikai utazás előtt, amikor a kezembe kerültek Gergő levelei és a telefonszáma.
Gondolkodtam, hogy felhívjam-e kilenc év után, vagy sem. Mivel kissé le voltam törve és épp nem volt pasim, akivel beszélgethettem volna a hosszú utazástól való félelmemről – tárcsáztam. Bevallom, egyébként is szívesen hallottam volna Gergő hangját, és kíváncsi voltam, vajon rendező lett-e belőle, ahogy tinédzserként remélte. A régóta őrzött telefonszám a szülei otthoni száma volt, de nagyon készségesen megadták a fiuk elérhetőségét. Felhívtam, és megkérdeztem, emlékszik-e még rám, mit csinál mostanság. Szó szerint majdnem kiejtette a telefont a kezéből! Hosszasan beszélgettünk, és megtudtam, hogy rendezőasszisztens lett belőle – és talán a sors keze, de épp a környékemen forgatott! Még aznap este találkoztunk, és ott folytattuk, ahol kilenc évvel ezelőtt abbahagytuk. Csak annyi változott, hogy időközben felnőttünk. Akkor éppen egyikünknek sem volt párkapcsolata és miután fél évvel később visszajöttem Dél-Amerikából, minden akadály elhárult a szerelmünk útjából... Egyelőre sajnos csak kéthetente hétvégén láthatjuk egymást, de ősszel végre hozzá költözöm.”

„Egy folytatásos szerelmi regényben fedeztem fel őt újra!”
Alexandra (24) és Krisztián (29)

Krisztián és Alexandra még a homokozóból ismerik egymást. „13 éves koromban ugyan telefonszámot cseréltünk egy házibuliban, de soha semmi sem történt köztünk, mert akkor még túl fiatal voltam. Aztán Három évvel ezelőtt egyik este unalmamban éppen magazinlapozgatással ütöttem el az időt, amikor hirtelen felfedeztem Krisztián fotóját egy folytatásos szerelmi regényben. „Hű, Micsoda jóképű pasi lett belőle!” – gondoltam. Azonnal kíváncsi lettem rá. szerencsére még megvolt a régi telefonszámuk, így hamar sikerült megszereznem a mobilszámát. Megbeszéltünk egy találkozót, és nem sokkal később már egy pár voltunk!”

„Régebben teljesen lököttnek néztem!”
Melinda (27) és Zsolt (29)

Melinda nem gondolta, hogy Zsolt lesz a párja. „2000-ben a vizsgaidőszak után hazautaztam a szüleimhez, találkoztam a barátnőmmel, Ritával, aki magával hozta Zsoltot is. Folyamatosan hülyéskedett, ezért teljesen lököttnek néztem. Azért adtam oda neki a számomat, mert meg akarta venni a snowboardomat. 2006-ban elköltöztem, és magányos voltam – folyton interneteztem. Egyszer aztán rábukkantam Zsolt adatlapjára – rájöttem, sok közös hobbink van és nem is idióta!
Mivel nem töröltem ki a számát, felhívtam – a többi történelem.”

„Már gyerekként tudtam: ő álmaim pasija”
Andrea (29) és Robi (31)

A szerelmesek ugyanabba a gimnáziumba jártak, régóta ismerik egymást. „Én tizennégy éves voltam, Robi pedig tizenhat. Mindig nagyon tetszett, és egy idő után azon kaptam magam, hogy az összes füzetembe és a naplómba is kizárólag róla írok. Minden tanév kezdetén kikölcsönöztem azokat a könyveket, melyek előtte nála voltak. A rengeteg fáradozás ellenére sem sikerült semmilyen érdeklődést kicsikarnom belőle. Két évvel idősebb volt, mint én, ez akkor sokat számított! Szerencsére jó barátságban volt az unokatestvéreimmel és a bátyámmal is, így az egyik szünidőben együtt utazhattam vele Londonba. Csini ruhákat vettem magamnak és megújult, tökéletesnek hitt külsővel toppantam be a fiúk szobájába – semmi reakció! Később észrevettem, hogy nem csak irántam, más lányok iránt sem érdeklődik. Túlságosan félénk volt, többnyire gitározással töltötte az idejét. Amikor megelégeltem a dolgot, esélyt adtam egy másik fiúnak... Robival az érettségi bálon botlottunk egymásba legközelebb: kedves volt és barátságos, számot is cseréltünk – de soha nem hívott fel. Suli után lassan felbomlott a régi társaság, egyszerűen szem elől tévesztettük egymást. Én is más városban tanultam tovább és egy másik fiúval jártam. Miután befejeztem a tanulmányaimat, egy időre hazaköltöztem a családi fészekbe. Csodálatosan szép volt az a nyár! Átnéztem a régi holmijaimat, amik a szüleimnél porosodtak. Rábukkantam a naplómra és a noteszemre. Felhívtam néhány régi barátomat, hihetetlen volt, de mindenkit otthon találtam! Robit csörgettem fel utoljára – persze meglehetősen erős szívdobogások közepette –, és meghívtam egykori törzshelyünkre. Tíz év telt el a viszontlátásig, de akkor végre beindult a dolog. Azóta együtt vagyunk és össze is költöztünk. Már gyerekként tudtam, hogy ő álmaim pasija!”

„A történetünk még nem ért véget”
Anna (21) és Mátyás (23)

Tinédzserkori szerelemnek indult. „Elég rövid ideig tartott, heves lángolással, a végén pedig óriási veszekedésekkel, ami után nem is láttam viszont – 2008 májusáig, amikor véletlenül összefutottunk. A szívem rögtön azt súgta, hogy egyáltalán nem vagyok túl rajta! Meglepett, hogy mennyi mindent érzek még mindig iránta. Néhány héttel később rávettem magam, hogy felhívjam, azóta már össze is költöztünk!”

„Tamástól kaptam az első csókot
Magdi (23) és Tamás (25)

Tamás volt Magdi első udvarlója. „Tőle kaptam az első csókot. Mindez 1999-ben történt. Amikor továbbtanult, megszakadt a kapcsolatunk. Sajnáltam, hogy teljesen eltűnt az életemből, de nem kerestem. Aztán Egy baráti találkozón futottunk össze 2005-ben. Bár semmi nem történt, mégis az volt az érzésem, hogy fel kellene hívnom valamikor. Meg is tettem, de csak két évvel később. Tulajdonképpen csak el akartam mesélni neki, mi van velem mostanság. Végül egyre gyakrabban beszélgettünk. Eltartott egy ideig, de 2008 nyarán újra összejöttünk – éppen közös lakást szeretnénk venni...”

„Még a techno korszakból ismerem”
Marcsi (28) és Ricsi (30)

Marcsi és Ricsi ugyanazzal a baráti társasággal járták a környék techno bulijait. „Tizenkét évvel ezelőtt az egyik parti után pont lekéstem az utolsó buszt, így Ricsinél aludtam, mert a közelben lakott, azonban nem történt köztünk semmi. Telefonszámot cseréltünk, sokszor összefutottunk, aztán 1998-ban, amikor befejezte a tanulmányait, lecsengett nála a buliőrület. Grafikusként végzett, és azonnal igazi álommunkát talált magának. Ráadásul hosszú évek óta volt már barátnője. Nekem sosem volt komoly kapcsolatom, többnyire olyan pasiknál kötöttem ki, akik jó ideje házasok voltak. Ezért nem maradt más, céltudatosan tanultam a rendezvényszervező szakon és néhány havonta lezártam az aktuális, döglődő szerelmi próbálkozásomat. 2006-ban kezdtem dolgozni. Egyik nap épp azon zsörtölődtem, vajon miért küldözgetnek a régi ismerőseim kör e-maileket, amikor a száz címzett között megpillantottam Ricsi nevét is. Ez 2006 márciusában történt. Érdekelt, hogy megy a sora, és még mindig olyan jóképű-e, mint évekkel azelőtt volt! A levél kapcsán megragadtam az alkalmat, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Küldtem neki egy fotót is a következő kérdéssel: „Megismersz még?” Ám nem jött válasz. Negyedórával később már a pincében voltam és a régi noteszem után kutattam. Megtaláltam a mobilszámát, tárcsáztam, kicsöngött – felvette. A beszélgetés teljesen felforgatta az életem! Ricsi nagyon örült a hangom hallatán, azonnal megnézte a leveleit és a fotómat is. Persze hogy felismert! Elmesélte, hogy már egy éve egyedül van, és bevallotta, hogy mindig is tetszettem neki, de annak idején nem merte elmondani. Öt órán keresztül dumáltunk! Kagylóval a fülemen főztem, ettem, fürödtem és vele is 'bújtam ágyba'". Amíg le nem merült az akkumulátor... Ez így ment kilenc hónapon keresztül. Gyakorlatilag minden éjszakát végigbeszélgettünk (szerencsére elég jó tarifával…). Aztán egyik este Ricsi váratlanul megjelent az ajtóm előtt. Onnantól elválaszthatatlanok vagyunk, és 2006 karácsonyán hozzám is költözött. Azóta megalapítottuk teljes körű szolgáltatást nyújtó grafikai és rendezvényszervező ügynökségünket. Hihetetlen, hogyan változtatja meg néha a véletlen az ember életét – szerencsés vagyok, hogy anno megőriztem a telefonszámát!”

„Az USA-ból jött el hozzám – nemsokára megesküszünk”
Matt (26) és Viola (27)

Viola Amerikában találta meg a szerelmet. „Sserediákként érkeztem az USA-ba, Idaho államba – elég nagy változás volt ez nekem. Az ottani gimiben ismerkedtem meg Mattel. Ő volt az egyetlen normális ember abban a kis porfészekben! A hazautazásomat követően is barátok maradtunk, folyamatosan leveleztünk egymással, az érettségi után egyszer meg is látogattam. Aztán valahogy lazult a kapcsolat. Nagyon meglepett, amikor tavaly felhívott. Kiderült, hogy európai körutazást tervez, és tippeket akart kérni ezzel kapcsolatban. Megkérdezte, eltölthet-e nálam egy éjszakát. persze! – válaszoltam gondolkodás nélkül. Októberben látogatott meg. Azonnal egymásba szerettünk, novemberben én mentem hozzá, és segítettem eladni a házát. Decemberben hozzám költözött – nemsokára megtartjuk az esküvőt!”

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!