„57 évesen indultam egy szépségversenyen, hogy több legyen az önbizalmam: nem az történt, amit vártam!”

Bár nem teljesen pontos azt állítani, hogy egy hang üzent nekem a síron túlról, hogy hagyjam abba a Miss America szépségversenyt a vége előtt, azért nem is gondolom, hogy hazugság. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy fura fotós és egy baráti fenyegetés is, ami miatt így alakult. Ennek ellenére elmondhatom, hogy öt napig én voltam Cathy Alter, Miss Georgatown DC.
Mostanság, így az 57. születésnapom után nem könnyű tükörbe nézni, hiszen minden alkalommal ledöbbenek, mennyit változtam. Én vagyok, de valahogy mégsem. Az arc az enyém, de ki vájta oda azokat a gödröket a szemem alá? Valahogy kevésbé tűnik nőiesnek a testem, az arcom.

Ezért indultam szépségversenyen 57 évesen

Connecticutban nőttem fel, itt pedig szokás volt, hogy mindenki nyomon követte az éves Miss America szépségversenyt, valóságos partikat rendeztek ebből az alkalomból. Mindenkinek volt kedvenc „nője”, úgy fogadtak rájuk, akár a versenylovakra. Az imádott lányt dicsérték, a másik 49-et cikizték. Mindezt csini koktélruhákban és szmokingban. Anyám, aki egy 180 centi magas, vörös rúzzsal kikent szépség volt, különösen kegyetlen tudott velük lenni. Csúnya kommentárokat fűzött a lányok megjelenéséhez, az egyiket a combja, másikat az orra miatt cikizte. Persze valahol érthető, hogy ennyire hangosan ítélkezett, hiszen akkoriban az övé volt a város legmenőbb és legdivatosabb ruhaszalonja, ezért ő is bírónak érezte magát.

Most, évtizedekkel később, amikor a Pageant Planet oldalon bogarásztam, számtalan különféle típusú szépségversenyt találtam, akadt olyan, ami időseknek, mozgássérülteknek és telteknek szólt, nem csupán a modell kinézetű nők mérethették meg magukat. Itt akadtam rá arra, amin indultam, a Miss DC America szépségversenyre. Öt hetem volt felkészülni, ezért azonnal lázas szervezésbe kezdtem, mintha az esküvőmről lenne szó.
Először egy fotós döbbentett meg nagyon, nagyjából közölte, ha nem rakom ki strasszokkal a fürdőruhámat és vonulok fel abban is, ne is menjek. Ezután a barátaim tettek ki magukért, jókat röhögtek rajtam, mindenféle fiatalító és narancsbőr ellenes kezelést javasoltak. Kedves, igaz?
Olyanok is akadtak, akik teljesen kiborultak, gúnyosan azt mondták, fura, hogy egy olyan rendezvényen keresem az elismerést és az önbizalmat, amit éppen azért hoztak létre, hogy a hozzám hasonló nőktől elvegyék ezeket.
Ennek ellenére igyekeztem lelkes maradni, hajtott a vágy, hogy újra jól érezzem magam a bőrömben. Még egy estélyi ruhás próbára is elmentem, ekkor azonban besokalltam.
Néztem magam a tükörben abban a hatalmas ruhában és azt éreztem, egy hang azt mondja: „Ez nem te vagy!” Nem tudom, anyám gúnyos hangja volt-e, de azonnal levettem, pár nap múlva pedig visszavontam a jelentkezésemet. Túl sok volt nekem ez a nagy „ellenkampány”. Így a célomat végül nem értem el.

Mutatjuk, milyen volt egy drag queen szépségverseny 20 évvel ezelőtt:

Ezekkel a trükkökkel növelheted az önbizalmad: