Akármennyire is el akarod kerülni, van, hogy csúnyán odakapsz a napon, még akkor is, mikor fényvédőt használtál és sokat ültél az árnyékban. Ilyenkor van néhány érzelem, amit mindenki átél.
A "kit érdekel" érzés
Á, ez csak egy kis napégés, majd elmúlik. Örülsz neki, hogy a napon fekszel, strandolsz, fagyizol, és eszedbe sem jut, hogy fog ez holnap fájni.
Az "ajjaj" érzés
A nyugalmas "kit érdekel" után olyan hajnal 4 körül érkezik az "ajjaj". Miért ilyen forró a bőröd? Hoppá, kicsit húzódik is. Nem vagy valami jól. Talán nagyon megégtél? Ajjaj.
Az "áááááá" érzés
Végre sikerül elaludnod hajnalban, mikor tudatosult, hogy nem menekülsz a vörös, fájdalmas bőr érzése elől. Ébredéskor pokoli fájdalomra ébredsz, és rohansz a hűtőhöz, hogy tejföllel vagy bármi egyéb gyors házi praktikával enyhítsd.
A "tényleg így nézek ki?" érzés
Mikor először megpillantod frissen leégett bőrödet a tükörben, valószínűleg sikítórohamban törsz ki. Aztán azon gondolkozol, hogy ezt mégis hogy fedd el, hogy képes legyél emberek közé menni.
A "mégis mit fogok erre felvenni" érzés
A reggeli öltözködés alapból nem könnyű művelet. Na, de van egyáltalán valami a szekrényben, ami elfedi a vörösséget, nem túl meleg, annyira szellős, hogy nem ér hozzá a fájdalmas részekhez, és lehetőleg munkahely kompatibilis?
A "soha többet nem fekszem ki a napra" érzés
Soha, de tényleg soha. Inkább Szibériába költözöl.
A "na végre" érzés
Elmúlt a fájdalom, és a vörösség helyét barnaság vette át. Egészen addig, míg...
A "jövőre inkább ruhában járok majd strandra" érzés
... hámlani kezdett a bőröd. Megfogadod, hogy mostantól kizárólag 50 faktoros naptejjel és ruhában mész majd strandolni, de persze mikor meglátod a szekrényedben, milyen csodás bikinid van, ez az érzés már homályba is vész.
Veled is történt már ilyen?