Sándor Orsi: a futás számomra az igazi énidő!

Mindig sportos életet éltél?

A szüleim egyáltalán nem voltak sportosak, én viszont belső indíttatásból mindig is éreztem, hogy kell a mozgás, és csináltam is. Általános iskolában suli után magamtól kezdtem futni a környéken, nem inspirált senki, egyszerűen csak nagyon jólesett. Később a Honvédban is futottam egyesületi szinten, de nem versenyeztem soha. Számomra a mai napig a verseny egyenlő a stresszhelyzettel, stresszelni pedig nem akarok. Később az egyetemen testnevelő tanárnak tanultam, és ott is mindig elvették az öröm ízét azzal, hogy időre kellett valamit csinálni. Én márpedig az örömért futok, semmi másért!

Ezek szerint nem jársz futóversenyekre sem?

Nem, egyáltalán nem. A futás nekem az egyedüllét, az énidő, és mindig egyedül futok. Megvan a saját ritmusom, a saját tempóm, egyszerűen így szeretek futni. Sosem indultam egy versenyen sem. Nem mérem a futásaimat, nem akarok semmit sem megjavítani, nekem ez az egész a chillről szól, arról, hogy kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal.

forrás: Sándor Orsi

Az interjú folytatását a Runner's World oldalán megtalálod!

Bezár

Bezár, vissza a cikkhez

Kép betöltése

A galéria folytatódik, lapozz tovább →

Hirdetés

Galéria

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!