A film, amiről felfordul a gyomrunk: a Saltburn tényleg annyira durva, mint amennyire mondják?

Jacob Elordi, Barry Keoghan és Rosamund Pike neve már önmagában garancia a sikerre, nem? Hozzájuk társul még be Archie Madekwe és Carey Mulligan, a forgatókönyvíró Fennel pedig dolgozott A dán lány-on, a Barbie-n, A korona sorozaton, az Ígéretes fiatal nő című sikereken. Vagyis a Saltburn abszolút sikerre van ítélve, mégis elég megosztó és egyre nagyobb port kavar.

Az egyik oldalon a nézők és a kritikusok sokasága, akik szerint az Egyesült Államokban ez az idei év egyik legsikeresebb bemutatója. De nemzetközi vizeken már erősen kritizálják, üres provokációnak, önelégült zűrzavarnak cimkézik az alkotást. Mások szerint van benne némi A tehetséges Mr. Ripley is, illetve beillik egy Abercrombie & Fitch performansznak is, ahol a szexi fiúk beteges történetére is fény derül.

Nehéz igazságot tenni, hogy a film a perverz zsenialitás vagy az olcsó és üres trükkök felhozatala-e, de mindenesetre az Eufóriából ismert Jacob Elordi meztelen szerepeltetése önmagában lassan klisés, ezzel együtt persze szemetgyönyörködtető. A másik főszereplő, Barry Keoghan pedig egyáltalán nem a klasszikus szépfiú karakter, játéka egyszerre esetlen és mégis egyre félelmetesebb. A történet önmagában nem hoz sok olyan újdonságot, amit ne láttunk volna már a vásznon, de a látványvilág, a kivitelezés és a sok milliós ráfordítás remek atmoszférát teremt a szórakozáshoz.

A Saltburn tehát egy erős szatíra, amely a társadalmi elitet állítja pellengérre és közben már-már gyomorforgató vágyakkal fűszerezi a családi drámát, ami hol igazán mesterkélt, holt pőrén csak gusztustalan. A nem vágyak és a nedvek kendőzetlen bemutatása csak hab a tortán.

Kijelenthető, hogy a Saltburnt elsősorban nem a cselekmény, sokkal inkább a hangulat és a művészi megvillanások teszik értékelhetővé és izgalmassá. Összefoglalva elmondható, hogy ez egy film a mámorról és a fixációról, ami azt akarja, hogy először is nézz és érezz, majd csak másodszor gondolkodj. A kommentelők szerint egyszerre fura, groteszk, buja, vicces, gusztustalan, zseniális, vibráló, meghökkentő és sztereotip. A legjobb, ha mindenki megnézi magának és eldönti, melyik jelzőt aggatja rá szívesen.

Azért a magyar filmes kincsekről sem szabad elfelejtkezni!