Miért tudunk akár évtizedekig is kötődni egy sorozathoz? A válasz összetettebb, mint hinnéd!

Ha téged is egyfajta melegség tölt el, miközben sokadszorra nézed ugyanazt a sorozatot, akkor üdvözlünk a klubban!

Rajongás generációkon át

A szappanopera elnevezés az 1930-as évekből ered, amikor a sorozatokat a tisztítószereket gyártó cégek szponzorálták. A sikerük azóta is töretlen, annak ellenére, hogy szinte mindegyiket kritizálta már az ellentábor – nem alaptalanul. Az eltúlzott, nem életszerű történetszövés - ami torzíthatja a valóságról alkotott képünket -, bizonyos sztereotípiák felerősítése és az érzelmekre való erős ráhatások valóban jellemzők erre a műfajra. De akkor miért kötődünk mégis a kedvenc sorozatunkhoz? Ennek több oka is van. Egyrészt a sorozatok sokszor több generáción keresztül vonzzák a rajongóikat, hiszen nem ritka, hogy a Jóbarátokat pont úgy szereti az anya, mint a tini lánya, sőt, az is gyakori, hogy a szülővel kezdi el nézni a gyerek is. Másrészt óhatatlanul kialakul az összetartozás és a bennfentesség érzése, akkor is, ha nem vagy elvakult fan: ismered az aranyköpéseket, a fordulatokat, és szinte biztos, hogy tudod, melyik szereplő karakteréhez hasonlítasz a leginkább.

Az ismerős arcok vonzók

Az a tény, hogy a sorozatok rendszerint hosszúak, a vonzerejük része. Nem egy olyan sorozat van, amin szó szerint felnőttünk, közben a sorozatok karakterei is változtak, látjuk a sikereiket, bukásaikat, fájdalmaikat, és kialakult a kötődés. Mivel az agyunk úgy van bekötve, hogy az ismerős arcokhoz kötődjön, ez ad nyugalmat és biztonságot, a rajongók is képesek erősen kötődni azokhoz a sorozatszereplőkhöz, akiket éveken keresztül rendszeresen, akár a hét 5 napján látnak. Az agyunk tükörneuronjai nem tesznek különbséget a nappalinkban tartózkodók és a képernyőn lévő emberek között, a kötődés így is, úgyis kialakul. Különösen erős lehet a kötődés akkor, amikor sok a bizonytalanság az életünkben, hiszen ilyenkor az is előfordulhat, hogy a sorozat az egyetlen olyan pont az életünkben, amit biztosnak élünk meg. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt sem, hogy amíg a kedvenc sorozatunkat nézzük, ki tudunk szakadni a stresszel teli életünkből, kikapcsolódunk, a szereplők problémáira helyezzük a fókuszt, ami még inkább növeli a kötődést.

Jó az, ha érzelmileg erősen kötődünk a szereplőkhöz?

A kedvenc karakterünkhöz sokan erősen kötődünk, a sorozatírók ezt pontosan tudják, és tesznek is érte, hogy még intenzívebb érzéseket keltsenek bennünk. A műfaj arról híres, hogy a történetet időről időre úgy alakítják, hogy a nézők egy része dühös, a másik boldog legyen. A sorozatokkal kapcsolatban sokszor elhangzik az a kritika is, hogy az erős érzelmek a fantázia és a valóság összemosását eredményezheti. De a kritikusok idővel alulmaradnak, és győznek az ismerős arcok. A sorozatokat azért is szeretjük, mert emlékeztetnek arra, hogy más életében nagyobb kihívások is lehetnek, mint amikkel mi küzdünk. A függőséget, a meddőséget, a mentális problémákat, a bántalmazást, a veszteséget és a traumák következményeit különböző fokú realizmussal ábrázolják.

Éppen ezért a sorozatokban a mindennapi kihívások állandóak, de gyakoriak az erősen drámai problémák is, így nézőként azt érezhetjük, hogy a saját életünk ehhez képest gyalog galopp. Persze, mindezt úgy jelenítik meg a sorozatban, hogy még hihető legyen, hogy akár a szomszédunkban is játszódhatna mindez, sőt, ami a legfontosabb: akár velünk is megtörténhetne. Hiszen a sorozatok vonzereje nemcsak a drámaiságban van, hanem abban is, hogy még a túlzások ellenére is hihetőnek tűnnek.

Bizony ezekben a sorozatokban sem volt minden tökéletes!