Nézd meg a galériánkat - 5 kép
5 tárgy, amit ha nem megfelelően használsz, mérgező is lehet
Amikor már túlságosan ragaszkodsz a tárgyaidhoz: egy pszichológus elárulta, mit tehetsz ebben a helyzetben
Önismeret, 10 dolog rólad2019. október 21. #önismeret#Pszichológia#Tárgyak#Galéria#Emlékek#ragaszkodás#Holmik#elengedés
unsplash
Nincs olyan ember, akinek ne lenne legalább egy-két olyan tárgya, amitől nem tud megválni. De mit tegyél, ha már túl sok ilyen lapul a szobádban?
Ha most körbenéznél a szobádban, hány olyan tárgyra tudnál rámutatni, aminek valójában nincs már sok funkciója, sőt, évek óta nem is használtad őket? Az első mobiltelefonod, discmaned, amit már be sem tudsz kapcsolni, de még ott lapul a fiókban. Vagy gyerekkorod kedvenc plüssmackói, amelyek halmokban állnak a szekrényben, de nem tudod rávenni magad, hogy megválj tőlük. Természetes dolog, hogy ragaszkodsz a tárgyaidhoz, ennek pedig számtalan oka lehet. A gond inkább ott kezdődik, ha már túlságosan is kötődsz hozzájuk! Ezzel kapcsolatban Felhősi Gabriella pszichológus tanácsait kértük ki.
Nem mindig könnyű tetten érni, mikor csúszik át a tárgyainkhoz való kötődés egy mindennapokat korlátozó, fokozatos bemerevedéssel járó állapotba. Hiszen a személyes ragaszkodáson túl evolúciós hajlamunk is van a gyűjtögetésre, ami egykor egy bizonytalan környezetben a túlélés zálogát jelentette. De ha már megfogalmazódik bennünk - vagy környezetünkben - az igény a változtatásra, és azzal szembesülünk, hogy hiába határoznánk el tudatosan, megtenni nem tudjuk, mert csak halogatjuk, vagy belekezdünk, de nagy szorongással szembesülünk, érdemes alaposabb önvizsgálatot tartanunk. Mi az, ami visszatart, valóban a tárgyhoz kötődünk-e annyira, mi a személyes jelentősége számunkra? Ha időt töltünk ezzel a témával, azzal egyben emlékeink és érzelmeink is felszínre jönnek, amik szükségesek a tisztánlátáshoz.
-forrás: pexels
Az első, és egyben legfontosabb lépés, hogy leüljünk, és átgondoljuk, mit miért akarunk megtartani. Valószínű, hogy nincs is szükséged minden emléktárgyra, ami még az első szerelmedre emlékeztet, és elég lehet csak egy-egy holmit megtartanod. De az is jó ötlet, ha megpróbálod eladni őket, vagy eladományozni rászorulóknak. Hiszen nem kizárt, hogy egy szív alakú párna nálad csak a doboz mélyén hever, míg egy kisgyermek nagyon boldog lenne tőle. "Fontos tényező a probléma mértékének megítélésében a fogyasztói kultúra drasztikus változása is, az idősebb emberek egészen más viszonyt ápolnak tárgyaikkal, mint a fiatalok" - meséli a szakértő.
Ezt több kutatás is alátámasztja: 50 éves kor felett az emberek sokkal nehezebben válnak meg a tárgyaiktól, mint a fiatalabb korosztály, ennek pedig egészségügyi és érzelmi okai is vannak. Egyrészt ők sokkal jobban kötődnek azokhoz a tárgyakhoz, amelyek egész életükben velük voltak, jó és rossz időszakokban egyaránt. Van, aki úgy érzi, elég csak körbenéznie a szobában, és életének megannyi pillanatát tudja felidézni, fiatal korától kezdve egészen napjainkig. De a fizikai állapot is megnehezíti a tárgyaktól való megválást idősebb korban, tekintve, hogy nehezebben tudják kitakarítani a padláson lévő holmikat, ha egyébként egészségügyi problémákkal küzdenek.
forrás: pexels
És mi van akkor, ha már átlép egy határt a ragaszkodásod? Például lehet, hogy van egy tableted, amire úgy vigyázol, mint egy kincsre, és senkinek sem adod a kezébe, ha pedig egy apró karcolás keletkezik rajta, rögtön feldúlttá válsz. Erre az esetre is van tanácsa Felhősi Gabriellának.
Ebben az esetben is a tárgyhoz való viszonyunk tudatos tisztázását javasolom. Saját belátásunkon túl segíthetnek a másokkal folytatott őszinte beszélgetések, amelyekből visszajelzést kaphatunk, átlagos-e ragaszkodásunk, aggodalmunk mértéke. Érdemes tudatosítani érzékenységünket, és józan kereteken belül figyelni tárgyainkra. Például tokot tenni a tabletre, eltenni minden olyan helyről, ahol veszélyben érezzük, nyíltan megkérni másokat, hogy fokozottan vigyázzanak rá, mert az adott tárgy fontos számunkra. Ha azonban az észlelt veszélyhelyzetek vagy “sérülések” túl gyakorivá válnak, már korlátozzák mozgásterünket vagy kapcsolatainkat, érdemes komfortzónánkból kilépve picit próbálni engedni ragaszkodásunkból, tudatosan bevállalva olyan helyzeteket, amik érzelmileg félelmetesek, ugyanakkor racionálisan tudjuk, hogy biztonságosak (pl. egy közeli barátunknak adjuk kölcsön a tárgyat, aki megbízható, és megígéri, hogy vigyázni fog rá). Ha mindez nem vezet eredményre vagy túlságos szorongással jár, indokolt lehet szakembert bevonni, akár családunkkal közösen.
-forrás: unsplash