Florence – A tökéletlen hang

Szerencsére ez nem igaz, hiszen csak a legújabb filmje, a Florence – A tökéletlen hang című film főszerepéhez volt elengedhetetlen feltétel a hamis ének. Mint köztudott, a színésznő nagyon jó hangi adottságokkal rendelkezik, amit már több filmjében is bizonyított. Gondoljunk csak pl. a Mamma Mia című sikerfilmre. Legújabb filmje pedig egy valós történeten alapuló alkotás, melyben Ms. Streep partnere a még mindig kisfiús mosolyú, táncos lábú Hugh Grant.

A történet szerint Florence Foster Jenkins a gazdag és nagylelkű New York-i örökösnő kislánykora óta arról ábrándozik, hogy híres énekesnő lesz belőle. Imádja az operát, őszintén lelkesedik a zenéért, és nagyon elszánt. Még egy olyan aprócska dolog sem tántoríthatja el céljától, mint hogy fülsiketítően hamisan nyivákol, képtelen tisztán kiénekelni a hangokat, nem tudja pontosan tartani a ritmust, és eszméletlenül rossz a kiejtése, ami egy olasz áriánál nem elhanyagolható szempont. „Hallottam egy dalt a Youtube-on” – mondja a film írója, Nicholas Martin. „Meglepett a hangjának őszintesége. Nagyon megindító, ugyanakkor vicces és szomorú volt. Egymás után hallgattam a dalokat és minél többet szerettem volna megtudni az életéről. Ezek után jöttem rá, hogy élettörténete egy egész estés mozifilmet rejt magában.”

Így – mindössze fél év alatt - született meg a film forgatókönyve. Ezek után egyértelmű volt, hogy Florence szerepére az író, Meryl Streepet szeretné felkérni, a rendezői székben pedig csakis, korábbi, nagysikerű filmek rendezőjét, Stephen Frears-t tudta elképzelni. Nem meglepő módon mindketten – sőt, még Hugh Grant is - azonnal igent mondtak, nagyon tetszett nekik Florence története.
Az énekesnő a művészvilágra is nagy hatással volt. David Bowie legértékesebb zenei válogatása között szerepelt a művésznő felvételeit tartalmazó bakelitlemez, és még Barbra Streisand is azt nyilatkozta, hogy Ray Charles mellett Florence volt az az előadóművész, akit igazán nagyra tart.
A királynő és a Veszedelmes viszonyok rendezője, az Oscar®-díjra jelölt Stephen Frears ezúttal is finom humorú művet alkotott, amelyben megelevenedik a negyvenes évek Manhattanjének jazz-zel átitatott, vibráló világa. A Florence – Tökéletlen hang (12) igazán kihagyhatatlan alkotás a filmes világ őszi palettájáról!

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!