Olvass bele a Nevem Pilgrim könyvbe!

A Nevem Pilgrim fogcsikorgatóan izgalmas könyv egy versenyfutásról az idővel, melynek tétje a ma ismert világ elpusztítása vagy megmentése. A szaúdi férfi arra készül, hogy elsöpörje a föld színéről Amerikát, harc nélkül - egy vírussal, amelynél nincs pusztítóbb, és amelyre nincs ellenszer. A háttérben a bosszú áll – egy meggyilkolt édesapa, és a szeretett nő... Egyetlen ember állíthatja meg, a valaha volt legjobb kém, aki földrészeken át üldözi ellenfelét, de mindig egy lépéssel mögötte jár. A nemzetközi bestseller áprilisban magyarul is megjelent.

Második fejezet

NEM MINDENKI TUDJA – vagy bizonyára nem is törődik vele –, de a törvényszéki tudomány első tétele Locard elmélete, mely szerint „az elkövető és a bűn közötti minden kapcsolatnak valamilyen nyoma marad”. Ahogy ott állok a szobában, és tucatnyi hangot hallhatok magam körül, azon tűnődöm, hogy Locard professzor szembekerült-e vajon valaha is bármi olyasmivel, mint a 89-es szoba – ahol minden, amihez a gyilkos hozzáért, most savban úszik, tisztára van törülve, vagy ipari fertőtlenítőtől nedves.

Egy éve egy kicsit homályos könyvet írtam a modern nyomozási technikákról. Az „Új területek” című fejezetben megemlítettem, hogy életemben csak egyszer kerültem szembe antibakteriális spray haszná- latával, amikor a Cseh Köztársaságban bántak el nagyon profi módon egy kémmel. Az eset nem sok jót ígér, mivel még mindig megoldatlan. Akárki lakott is a 89-es szobában, értette a dolgát, és kellő tisztelettel látok hozzá a helyiség átvizsgálásához.

A lakó nem volt kifejezetten pedáns, és a többi szemét között észreveszek egy üres pizzásdobozt is az ágy mellett. Már éppen elmennék mellette, amikor rájövök, hogy ott lehetett a kés: a pizzásdoboz tetején feküdt, hogy könnyen el lehessen érni, és olyan természetes módon, hogy Eleanor talán fel se figyelt rá.

Elképzelem a lányt az ágyon, ahogy a gyűrött takaró alatt a férfi nemi szerve után tapogatózik. Csókolgatja a vállát, a mellkasát és tovább, lefelé. A fickó talán tudja, hogy mi a szándék, talán nem: a gina egyik mellékhatása, hogy elnyomja a garatreflexet. Valaki akár egy tizenöt vagy húszcentis fegyvert is le tud erőltetni a torkán – éppen ezért a homoszexuális férfiak által látogatott szaunákban a legkönnyebb megvenni az ilyesmit. Vagy a pornófelvételek alkalmával.

A női testet megragadó kézre gondolok – az alak a hátára fordítja a lányt, és két térde közé fogja a mellkasát. A nő talán arra számít, hogy a másik a szájához akar kerülni, de a jobb kéz hirtelen eltűnik az ágy jobb oldala mellett. Nem látszik, de az ujjak a pizzásdoboz tetején keresnek valamit, és meg is érintik a tárgyat – hideg és olcsó termék, de kellően éles a feladathoz.

Ha valaki a háttérből figyel, azt látja, hogy a lány háta meghajlik, miközben ajkát nyöszörgő hang hagyja el. Az illető azt gondolhatná, hogy a férfi elvégezte a behatolást a szájba, de nem ez történt. A kábítószertől nagyra tágult tekintetben félelem tükröződik. A férfi bal keze már szorosan ott van a nő száján, és hátranyomja a fejet, hogy jól hozzáférhető legyen a torok. A lány lebukik és vonaglik, használni akarja a kezét, de a másik már készült erre. Szétterpesztett lábbal ráül a mellkasra, térdét pedig erősen lenyomja, hogy mozdulni se lehessen tőle. Hogy ezt honnan tudom? A fürdőkádban fekvő testen még éppen ki lehet venni a két zúzódást. A nő reménytelen helyzetben van. Most hirtelen megjelenik a jobb kéz – Eleanor látja, kiáltani szeretne, vadul rángatózik, és szabadulni próbál. A pizzaszeletelő kés fogazott éle vé- gigszánt a mellén, a sápadt torok felé. A hasító mozdulat nagyon erős...

Vér spriccel az ágy melletti asztalra. Ha az agyat ellátó artériák egyikét teljesen átvágják, az egésznek pillanatokon belül vége van. Eleanor feladja, hörög és elvérzik. A tudat utolsó szikrái azt hozzák a tudomására, hogy épp most tapasztalta meg a saját megölését; ami ő volt, vagy ami lenni akart, az már nincs többé. Így történt a dolog – a férfi még csak nem is volt bent a testében. Hála istennek, gondolom újra.

A gyilkos kimegy, hogy elkészítse a savfürdőt, és közben lehúzza áldozatáról a véres, fehér inget, amelyet a lány még bizonyára viselt – éppen most találtak belőle darabokat Eleanor teste alatt a fürdőkádban, a kés mellett: tízcentis penge, hosszú, fekete műanyag nyél – millió- számra készítik az ilyeneket valami egészségtelen, munkásnyúzó kínai üzemben.

Még mindig a túlságosan is élénk kép hatása alatt vagyok, és alig veszem észre a kemény kezet a vállamon. Mihelyt ez megtörténik, lerázom magamról, és legszívesebben a kart is eltörném – attól tartok, hogy az ösztön a régi életemből maradt. Egy alak valami mentegetőzésfélét mormol, és furcsán néz rám, hogy húzódjam arrébb. ő a három fickóból és egy nőből álló törvényszéki csoport vezetője. Épp az UV- lámpákat állítják fel, és azokat a tálakat veszik elő, amelyekbe a mat- racon lévő spermium kimutatására szolgáló folyadékot töltik. Eddig nem vették észre az antiszeptikus anyagot, én pedig nem hívom a figyelmüket, hátha a gyilkos kihagyta az ágy egy részét. Ha így volt, akkor az Eastside Inn jellegéből adódóan bizonyára több ezer pozitív mintát találnak, még olyan régi időkből is, amikor a prostituáltak ha- risnyát viseltek.

Úgy helyezkedem, hogy ne legyek útban, de teljesen másutt járnak a gondolataim: mindent megpróbálok kizárni belőlük, mert van vala- mi a helyiségben, az egész helyzetben, ami nem hagy nyugton. Valami nem illik a képbe, de nem tudom, mi az. Körülnézek, és gondolatban leltárt készítek a látottakról, de nem jövök rá – olyan érzésem van, hogy a zavaró elem az éjszaka korábbi részéhez tartozik. Gondolatban visszatekerem az emlékezet filmjét egészen odáig, amikor beléptem.

Mi volt az? Kutatok a tudatalattimban, és megpróbálom felidézni az első benyomásomat – valamit, ami nem a kegyetlenség része volt, apróság, de nagyon jelentős. Ha rájönnék arra a bizonyos valamire... megérinthetném... egy szó ott motoszkál az emlékezetem zugában. Hirtelen arra gondolok, hogy mit írtam a könyvemben: a feltételezések, a meg nem kérdőjelezett feltételezések gáncsolják el mindig az embert; és akkor hirtelen rájövök.

Amikor beléptem, megláttam a sörösdobozokat az asztalon, volt egy doboz tej a hűtőszekrényben, megjegyeztem néhány, a tévé mellett fekvő DVD címét, és megnéztem a szemetes bélését is. A benyomás – a szó – pedig, amely kezdetben is ott volt a gondolataim között, de nem hatolt el rögtön a tudatomig, a „női” volt. Mindent jól állapítottam meg azzal kapcsolatban, hogy mi történt a 89-es szobában, leszámítva a leglényegesebb elemet. Nem valami fiatal fickó lakott itt; nem meztelen férfi szeretkezett Eleanorral, nem ő vágta el a torkát. Nem valami okos pasas tüntette el az arcvonásokat a savban, és nem ő locsolta le a szobát antiszeptikus folyadékkal.

Nő volt.

A Pilgrim fedőnév egy férfit takar, aki nem létezik. Nincs családja, nincs múltja, jövője, de még csak valódi neve sincs. Ő a valaha volt legjobb titkosügynök, aki visszavonulása után meghatározó könyvet ír a törvényszéki orvostanról, mielőtt végleg eltűnik. Könyve alapján azonban a nyomára bukkan a new yorki nyomozó, Ben Bradley, és szakértőnek kéri fel egy gyilkossághoz - amelynek az elkövetője mérnöki precizitással másolt le egy Pilgrim könyvében leírt esetet.

Pilgrim megkapja utolsó megbízatását: el kell kapnia egy szellemet, aki megsemmisüléssel fenyegeti az Egyesült Államokat. Ellensége, a Szaracén arctalan, nyom nélküli árnyék. Istene nevében gyilkol, de motivációja személyes: a bosszú meggyilkolt apjáért és feleségéért. Nem válogat az eszközökben, kegyetlenül öl, hogy véghez vigye végzetes tervét, amelynek következtében Amerika lakosságát rövid időn belül teljesen kipusztítja egy ellenszer nélküli vírus.

Kezdődik a nyaktörő, életveszélyes nyomozás Amerikán, a Közel-Keleten és Európán át. Látszólag nincs kapcsolat a new yorki szállodai szoba kádjában savban fekvő, ujjlenyomat és fogak nélküli nőben; az afgán hegyekben, oltott mészben talált holttestekben vagy a török üdülővárosban szerencsétlen balesetben elhalálozott milliomosban – mégis az eseményekben rejlő összefüggés lehet a kulcs a végső győzelemhez.

A hátborzongatóan izgalmas és fordulatos thriller egyetlen percre sem nyugtatja meg az olvasót, a történet beszippant, és nem enged el, míg a végén egy nem várt, meghökkentő csavarral teljesen váratlan irányba mozdítja el az eseményeket. A New York Times bestsellerét nemhiába nevezik a lapok korunk legizgalmasabb kémregényének, páratlan thrillernek.

Libri Könykiadó Kft., 3999 Ft

A szerzőről: A szerző, Terry Hayes újság- és forgatókönyvíró, több tucat filmes és televíziós díj tulajdonosa. Ő jegyzi a Mad Max 2 forgatókönyvét. Társszerzőként részt vett a Halálos nyugalom megírásában, közreműködött a Mad Max 3, a Függő játszma, A tűz birodalma, a Légcsavar, vagy a Bangkok Hilton elkészítésében. Első regénye hátborzongatóan izgalmas és fordulatos thriller, amely több, mint 20 országban megjelent, vezette a sikerlistákat, és hamarosan megkezdődnek a belőle készülő film munkálatai is.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!