Nézd meg a galériánkat - 4 kép
4 sztár, aki poliamor vagy nyitott kapcsolatban él
Igazi vallomások következnek: ilyen valójában poliamór szülők mellett felnőni
Szerelem, Életmód2023. szeptember 28. #Szerelem#igaz történetek#Galéria#vallomások#poliamór kapcsolat#poliamór#poliamór szülők#őszinte történetek
Részlet a Vicky Cristina Barcelona c. filmből
Ezek az őszinte történetek felnyitják a szemedet.
„Őszintén szólva azt hiszem, ez sokkal unalmasabb a valóságban, mint a legtöbb ember gondolná. Anyám legtöbbször nem mutatta be nekem a partnereit, csak akkor, ha hosszú távú kapcsolatról volt szó. Teljesen átlagos gyerekkorom volt, azt leszámítva, hogy tudtam, anyámnak két barátnője is van, és végül egy mostohaapát is kaptam. A 6-8. osztály elég rossz volt, mert a gyerekek rájöttek és elkezdtek zaklatni miatta. Mindenféle undorító kérdést tettek fel a szüleim szexualitásával kapcsolatban.”
„Megtanultam, hogy ne mondjam el senkinek, hacsak nem állunk közeli kapcsolatban egymással. Csak egyetlen emberben bíztam annyira, hogy elvigyem őt egy családi piknikre, ahol anya partnerei is ott voltak. Anya partnerei nem a szüleim, de ők is a családom részei. Csodálatosak és támogatóak, átsegítettek az életem sötét időszakain. Hálás vagyok, hogy ilyen csodás, szerető családom van.”
-„A szüleim nem éltek poliamor kapcsolatban egészen addig, míg el nem értem a kisgyermek korba. Mindig úgy gondoltam a másik párra, akikkel kapcsolatban álltak, mint kedves emberekre. Az interneten találkoztak, eljöttek meglátogatni, végül odaköltöztek hozzánk. Tinédzser koromig nem tudtam, hogy mind együtt voltak. Azt hittem, hogy csak amolyan szobatársak, mivel akkoriban anyámék és a pár is elváltak. Végül apám feleségül vette a másik nőt, míg anyám hozzáment a másik férfihoz. Anyám azóta elvált tőle, de apám már több mint 20 éve él házasságban a mostohaanyámmal.”
„A szüleim 7 éves koromig nem árulták el, hogy poliamorok, mindaddig, míg egy távoli barátnőjük meg nem látogatott minket néhány hétre. Ezután elég nyíltan felvállalták és beszéltek arról, hogy kikkel randevúznak. A suliban minden barátom úgy gondolta, hogy ez menő dolog, nekem viszont csak szimplán természetesnek tűnt. Anya néhány éve szakított ezzel a nővel, apa pedig néhány hónapja. Sosem volt probléma a poliamória a családban, kivéve akkor, amikor egy családi összejövetelen az állítólagos barátnő is megjelent a szüleim mellett és nem figyelmeztették előre a nagymamámat...”
-„Feltételezem, nem volt túlzottan más a felnőtté válásom módja, mint másoknak. Csak annyi, hogy volt közben egy extra apám, de mivel ez mindig így volt, ezt szoktam meg és nem gondoltam arra, hogy ez abnormális lenne. A legnagyobb különbség talán az, hogy MINDIG volt otthon valaki – ez pedig frusztráló lehet egy lázadó tini számára.”
„A gyerekkorom lényegében úgy telt, hogy a szüleimmel és a barátaikkal lógtunk. Anyám párjának voltak velem egyidős gyerekei, akikkel nagyon jól kijöttem.”
-„A szüleim gyakran bográcsoznak, amikor meghívják a partnereiket. A szüleim egyébként nagyon jó emberek és jó emberekkel is barátkoznak. Általában a partnereik gyerekeivel is szoktam találkozni, velük is igyekszem jó viszonyt kialakítani. Több partner viszont több drámát jelent, így ha két ember vitázik, akkor az egész csoport szétszakad egy időre. De összességében nagyon jó dolog.”
„Apám biszex, anyám nem az, de a partnereik száma összesen eléri az 50 főt, azon belül viszont nem mindenki él romantikus párkapcsolatban. Ebben az 50 fős csoportban is vannak olyanok, akik ki nem állhatják egymást. Szóval a szüleim kapcsolatai körülményesek, de különlegesek és ők csak jó emberekkel találkoznak.”
-„Az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy amikor hazahoztam egy barátot, akkor előtte el kellett magyaráznom, hogy mi a helyzet otthon. Én monogám kapcsolatban élek felnőttként. A saját szememmel láttam, hogy három embernek bármiben konszenzusra jutni sokkal nehezebb, mint kettőnek. Ahogy arra is rájöttem, hogy nagyon szabadon beszélek a szexről és a kapcsolatok határairól, ami által több párkapcsolatban is olyan dolgokra vettem rá a partnereimet, amikhez nekik nem volt kedvük...”