A plasztikai műtétek segíthetenek a lelki egészségünkön is? Szakértők válaszoltak a legkényesebb kérdésekre

Photo by Joeyy Lee on Unsplash
Hartinger Emese

A különböző szépészeti beavatkozások reneszánszukat élik, de még manapság is rengeteg előítélet és félreértés veszi körül azokat, akik igénybe veszik a plasztikai sebészt. Tényleg a külsőnk rabjaivá váltunk vagy a szike segíthet a lelki egészségünkön is?


A cikk a JOY 2021/3 lapszámában jelent meg.

„A sebészkés (vagy injekcióstű) nemcsak a testet változtatja meg, hanem a lelket is.”

Szilikonmell…Ahányszor meghallottam ezt a szót egy erős negatív érzés keletkezett bennem. Akarva, akaratlanul megcímkéztem azokat a nőket, akik átestek egy ilyen plasztikai beavatkozáson: műnő, tucatnő, „na már neki is?"… Igen, elítéltem őket, igen, ellenérzések voltak bennem, igen, nem értettem őket, nem értettem magát a jelenséget. Kijelentettem, hogy nekem aztán soha, de soha nem lesz semmilyen szépészeti beavatkozásom.

- Battáné Dancs Réka

meséli Battáné Dancs Réka, hogy mit gondolt a plasztikai műtétekről. Az ő véleményét – mint rögtönzött közvéleménykutatásom eredményeként sok mindenkiét – az anyaság, illetve a szülés miatt átalakult teste változtatta meg.

Aztán eltelt pár év, kétgyermekes édesanya lettem, és az addigi feszes, kerek melleim helyébe egy sharpei bőréhez hasonlító „ciciféleség” lépett. Azok az előítéletek, amelyek a plasztikai beavatkozások iránt voltam bennem, hirtelen tovaszálltak. Tudtam, hogy innentől nálam nem fog működni az a jól hangzó kifejezés, hogy „fogadd el úgy magad, ahogy vagy”. Addig persze így volt, amíg nem volt különösebb testi problémám, ami nap, mint nap lelki frusztrációt okozott volna. Egyetlen megoldásként a plasztikai beavatkozást láttam.

-

Végső megoldás

A cikk írása során rengeteg nővel beszéltem, akik már átestek valamilyen szépészeti beavatkozáson. A legtöbbüknek Rékával ellentétben nem igazán voltak fenntartásai a szépészeti beavatkozásokkal szemben, egyedül azt emelték ki, hogy nem szerettek volna „műnővé” válni, inkább csak saját maguk feljavított verziói akartak lenn. A legnépszerűbb beavatkozások a különböző hyaluronsavas feltöltések, botox, a műtéteknél pedig a mellplasztika az, ami különösen népszerű még mindig. Valószínűleg azért, mert még mindig ez a testrész az, amit sokan a nőiesség fő szimbólumának tartanak, és a mérete, illetve alakja rengeteg nőnek okoz komplexusokat.

forrás: Getty Images

A melleimet csináltattam meg. Világ életemben szép, az alkatomhoz illő mellekre vágytam. A 16 évnyi versenysport, a genetika, az alapból nagyon vékony és törékeny alkatom együttesen hozzájárult ahhoz, hogy 2 „szúnyogcsípés" legyen csak a melleim helyén. Van, aki ezzel meg tud barátkozni, és van, aki nem. Hiába volt megértő és teljesen elfogadó minden férfi a párkapcsolataimban, én mégsem tudtam úgy tükörbe nézni, hogy ne öntsön el szomorúság és undor. Én voltam mindig az a lány: a legvékonyabb, akinek egyáltalán nincs melle (mondhatta nekem bárki, hogy ezen kívül mindent mintha körzővel rajzoltak volna rajtam, olyan kerek, és az számít, nem a mell, ez engem nem vigasztalt soha). Általános iskola utolsó évében minden lány elkezdett nőiesedni, kivéve engem. Középiskolában az első dolgom volt megnézni az osztálytársaimat, hátha van olyan, aki hasonló adottságokkal rendelkezik, de természetesen én voltam a „leglaposabb". A kötelező uszodai tesiórákra igazolást szereztem, edzésről (valóban edzésre jártam helyette), csak hogy ne kelljen fürdőruhában mutatkoznom az osztálytársaim előtt.

- Melinda

mondja ezt már Melinda, akinek kérésére megváltoztattuk a nevét.

És itt el is érkeztünk egy nagyon fontos ponthoz, amit a legtöbb plasztika-ellenes elfelejt: hogy a sebészkés (vagy injekcióstű, az végülis mindegy) nemcsak a testet változtatja meg, hanem a lelket is. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a szépészeti beavatkozásokat nem kizárólag a gazdagok és híresek veszik igénybe, hanem legfőképpen az ún. átlagos nők (és férfiak is). Az ok pedig nem az, hogy valamilyen elérhetetlen szépségideálnak feleljenek meg, hanem gyakran egy élethosszan meglévő trauma feldolgozása áll a háttérben, vagy mondjuk fogyás vagy szülés hatására megváltozott külső. Ismered a mémet, amiben a társadalom azt sulykolja beléd, hogy légy önmagad, de ne így? Na, hát a plasztikai beavatkozásokkal kapcsolatban ez tűpontos. Mert könnyű úgy elfogadni magunkat, ha a többség elvárásai szerint is jól nézünk ki, de ha valaki kicsit is kilóg az ideális formából, akkor az már ha nem is feltétlenül támadásokkal, de ferde pillantásokkal találja szemben magát.

Plasztika: szépség vagy szörnyeteg?

Társadalmilag úgy vagyunk sajnos kódolva, hogy a szép, az ügyes, az okos ember a leginkább elfogadott és értékelt. A média, a divatcégek által létrehozott programok ezek, amelyek az évtizedek során szinte észrevétlenül kúsztak be a tudatalattinkba és már ezt tekintjük normálisnak. Vágyunk a szépségre, mert tudjuk, hogy azáltal nagyobb elismerést, figyelmet és szeretetet fogunk kapni. Ez egy hamis ideál és motiváció, hiszen, ha már a szépség elérése a célunk, akkor ennek a fenntartása és tovább fejlesztése megöli a hétköznapjainkat, felemészti a lelkünket. Sosem leszünk elég jók saját magunknak.

- S . Tóth Márta

– magyarázza az okokat S. Tóth Márta, NLP coach, párterapeuta és kommunikációs szakember. Aki szerint az, hogy egy beavatkozás mennyit lök az önértékelésünkön, attól függ, hogy ki mekkora fontosságot tulajdonít a plasztikai beavatkozásnak és annak, hogy mennyire erős célja a mindennapokban a változás, a test megváltoztatása.

Úgy hiszem, hogy azok az emberek, akik komolyan szenvednek attól, hogy tükörbe nézve nem az általuk elképzelt test tekint vissza, nagy megkönnyebbülést éreznek egy plasztikai beavatkozás következtében.

- S Tóth Márta

Bármennyire is kézenfekvő megoldásnak tűnik az, hogy mindent, amivel csak elégedetlenek vagyunk magunkon, „megcsináltassunk”, érdemes nagyon körültekintően döntenünk. A megcsináltatni kifejezés amúgy is szerencsétlen, nem is szeretem használni, mivel azt feltételezi, hogy valami el van romolva rajtunk, amit helyre kell hozni. Természetesen a már egészségi problémákat okozó elváltozásokra ez érvényes, pl. egy lógó kötényhas, ami alatt gyulladt a bőr, vagy a lefittyenő szemhéj, ami zavarja a látást, de pusztán esztétikai okokból megnövelt cici nem lesz attól automatikusan jobb, mert nagyobb is, illetve egy kisebb mellel vagy púposabb orral sincsen gond, ami „szerelést” kíván. De térjünk is vissza a tárgyhoz: a meggondolatlan plasztikai beavatkozások súlyosabb kárt is okozhatnak az önértékelésednek annál is, mint amilyen korábban volt. Egyrészt van az orvosi értelemben elszúrt eredmény, amikor nem sikerült jól a műtét, keloidos marad a heg, fertőzés lép fel vagy egyszerűen nem lesz szép az eredmény. Ezért mindenképpen fontos, hogy alaposan utána nézz az adott beavatkozásnak és a kiválasztott orvosnak. Mészáros Mónika, a sebészem.hu alapítója ebben tud segíteni, mert a honlap és az ahhoz kapcsolódó több mint 25 ezer tagot számláló Facebook-csoport éppen ebből a célból jött össze.

Amikor saját műtétemet tervezvén kutattam információk után, rájöttem, hogy kevesebb fórumon tudunk utána járni az esztétikai beavatkozások lehetséges eredményeinek és kockázatainak, mintha csak egy tv-t akarnánk vásárolni... pedig több százezer, több millió forint az, amit kifizetünk, és a legkisebb baj, ami érhet, az az, hogy felesleges volt a pénzkiadás. Külföldi oldalakon találtam végül őszinte, kendőzetlen beszámolókat, amik nekem rengeteget segítettek és úgy éreztem, hogy erre itthon is óriási szükség lenne.

- Mészáros Mónika

magyarázza, hogy mi motiválta őt az oldal létrehozásában.

Megbánt döntések

Bár megszólalóink, Réka és Melinda nagyon elégedettek a műtéteik eredményeivel, nem mindenki ilyen szerencsés. Zsuzsi a szájtöltését bánta meg:

Egy nagyon jó hírű plasztikai sebészt választottam, de bevallom, hogy nem néztem alaposan utána, hogy milyen szájakat csinál. Úgy voltam vele, hogy híres, akkor biztosan jó is. Az első két töltés alkalmával nagyon elégedett is voltam az eredménnyel, de az ötödik alkalommal túltöltötte a felső ajkamat, a hyaluron pedig a szám helyett a bajuszvonalba került, a tipikus kacsaszájat létrehozva. Úgy érzem, hogy szólnia kellett volna, hogy ez túl sok lesz, és mik a veszélyek. Most oldásra keresek másik szakembert, de – érthető módon– már félek egy újabb beavatkozástól.

- Zsuzsi
forrás: Photo by Sam Moghadam Khamseh on Unsplash

Van, aki viszont nem feltétlenül az eredménnyel elégedetlen, hanem egyszerűen képtelen megszokni a megváltozott külsejét. Kriszti a mellműtétjét bánta meg, amire viszont nagyon régóta vágyott.

Évek óta szerettem volna megnövelni az amúgy formás melleim méretét, és nagyon alaposan utánajártam az orvosoknak. Kiválasztottam egy szimpatikus, remek szakembert, és izgatottan készültem a műtétre. Azonban utána a várt eufória elmaradt, és szinte azonnal megbántam az egészet. Most két hónappal vagyok a beavatkozás után, és egyszerűen még mindig nem tudom megszokni a melleimet, illetve azt az idegen testet, amit belém ültettek. Folyamatosan sírok, depressziós lettem, és legszívesebben kiszakítanám a testemből. Úgy érzem, életem legnagyobb hibáját követtem el. Most már az eltávolításra gyűjtök…

- Kriszti

Megszoksz vagy megszöksz

S. Tóth Márta szerint a plasztikai beavatkozások egyik nem annyira ismert vagy széles körben tárgyalt „mellékhatása” a műtét utáni depresszió, pedig elég gyakori.

Bár nem vagyok pszichológus, gyakran találkoztam más témában olyan ügyfelekkel, akik átestek ezen a depresszión. Ők leginkább arról számoltak be, hogy nem a műtét utáni végeredmény nem volt megfelelő, hanem nem találták meg saját magukat, amikor tükörbe néztek. A másik ok pedig az volt, hogy a felépülési időszak nagyon hosszúra nyúlt, sok fájdalommal járt, amire nem számítottak. A harmadik ok pedig, hogy újabb hibákat találtak a testükön, ami következő plasztikai beavatkozási indokot szolgáltatott számukra és távolabbra helyezte az általuk elképzelt tökéletes test végeredmény lehetőségét.

- S Tóth Márta

A szakember szerint ezek miatt is nagyon alaposan meg kell gondolnunk a beavatkozásokat, hogy ér-e annyit az a szépséghiba, hogy bevállaljuk a vele járó kockázatokat. Főleg a végleges (pl. műtéti) beavatkozásoknál kell nagyon alaposan magunkba néznünk, hogy készen állunk-e a változásra, a fájdalomra, a hegekre, és mindenféle egyéb mellékhatásra, amivel ez jár.

Az önelfogadás egy hosszú önismereti folyamat. Ide tartozik a testünk, a személyiségünk, a helyzetünk és a sorsunk elfogadása is. Amennyiben eljutottunk oda, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat, rendkívül nagy belső egyensúlyt és békét tudhatunk a magunkénak.

-


Top 5 tévhit a plasztikai beavatkozásokról

  1. Csak a nők veszik igénybe
    Bár a páciensek többsége valóban nő, csak az Egyesült Államokban évente 3 millió(!) beavatkozást végeznek el férfiakon, ez a szám pedig folyamatosan növekszik.
  2. Nem jár heggel
    Sajnos mint bármilyen műtéti beavatkozásnak, egy szépészetinek is marad nyoma. Az, hogy mennyire lesz halvány a heg függ az egyéni érzékenységtől, keloidra való hajlamon és az utóápolásról, pl. krémek használatától.
  3. Bárki tölthet szájat
    Közkedvelt tévhit, hogy akár kozmetikusok is tölthetnek hyaluronsavval szájat. Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarországon csakis orvos végezhet olyan beavatkozást, mely során tűvel sértik fel a páciens bőrfelületét.
  4. Műnek nézel ki utána
    Egy jó szakember nem guminőt készít belőled, hanem a meglévő szépségedet hangsúlyozza ki. A legideálisabb esetben nem is veszik észre rajtad (gyógyulás után) a beavatkozás nyomát, csak azt, hogy kipihent vagy, és ragyogsz a boldogságtól.
  5. Mindegyik orvos ugyanolyan
    Mint minden szakmának, a plasztikai sebészetnek is megvannak a maga kontárjai, illetve mindenkinek megvan a saját ízlése, stílusa. Ezért szó szerint húsbavágó kérdés, hogy utánanézz alaposan a kiválasztott dokinak, mennyire tetszik az, amit a korábbi páciensein látsz.

Ha további érdekességeket olvasnál a témában, akkor a galériára kattintva megtudhatod, hogy egy plasztikai sebész szerint melyek a legveszélyesebb beavatkozások:

Nézd meg a galériánkat - 5 kép
Plasztikai sebész elárulta, melyek a legveszélyesebb beavatkozások