A szakértő elárulta, miért látod máshogy a pasidat, ha sokáig vagytok összezárva

A home office-olás időszakában minden pár arra kényszerült, hogy egy lakásból, sőt, sokan egy helyiségből dolgozzanak. Bár idillikusan hangzik, közel sem az, és akármennyire is szereted a partneredet, abszolút nem elvárható, hogy hónapokon át teljesen higgadtan tűrd hallgatni az online meetingjeit - vagy épp ő a tiédet.

Kiderült, hogy a hosszan tartó összezártság, és a hétköznapi teendők folyamatos együtt végzése miatt, pláne, ha esély sincs kimozdulni vagy másokkal találkozni, az emberi agy elkezdi máshogy látni az egyébként imádott partnert. Feltűnnek a rosszabb külső jellemzői, vagy épp a személyisége nem lesz annyira vonzó egy időre.

De vajon mi az oka ennek a jelenségnek?

A mindennapi életünk arról szól, hogy hétköznap dolgozunk 8-10 órát, majd legtöbbször fáradtan hazaérünk, és a napi tapasztalások alapján reagálunk, viselkedünk valahogyan otthon. Az esték rövidek, főleg, ha munka után még betérünk vásárolni, sportolni vagy csevegni a barátokkal. Az az idő, amit a társunkkal töltőnk minimális ahhoz képest, hogy hány órát töltünk a munkahelyen vagy a munkával a gondolataink között – kezdi S. Tóth Márta, life-business coach, NLP tréner, JóLét mentor.

Tehát, az otthon töltött idő kevés arra, hogy egészen jól megismerjük a társunkat, főleg úgy, hogy már bizonyos érzelmi és gondolati töltettel érkezünk haza. Ha gyerekeink is vannak, akkor még kevesebb az idő, amit a társunkra töltünk. Amikor a társaságában vagyunk legtöbbször a saját problémáinkon tűnődünk, kissé önző módon a beszélgetések is a saját célunk által diktált irányt veszik. Nem általánosítva, legtöbbször ez zajlik le bennünk. Valljuk be őszintén!

Az elején még örülünk, hogy végre többet lehetünk a párunkkal, a családdal, még ünnepnek éljük meg. Aztán telnek a napok, a doboz egyre kisebb lesz és előbukkannak a problémák. Azok, amelyeket évekig a szőnyeg alá sörpörtünk, amelyekre nem volt elég időnk, energiánk reagálni, vagy nem is akartuk tudatosítani, hogy léteznek. Ahogyan a doboz kisebbedik, a problémák nagyobbodnak. Elkezdjük a párunkat csúnyábbnak látni, nem viseljük el már olyan könnyen a gyengeségeit, idegesítenek a tikkjei, a szokásai és eljutunk a kérdéshez: egyáltalán ki ez az ember itt mellettem? miért szerettem bele? hogyan is tudtam eddig elviselni? A feszültség fokozódik, szükségét érezzük a térnek, a különboző külső impulzusoknak és nincs többé maradásunk. Intenzívebben vesszük a levegőt, nem tudunk aludni, növekszik a fáradtság érzése és a párunkat tesszük felelőssé ezért is. Vagy nem. Attól függ, mennyire vagyunk képesek önreflexióra, mennyire tisztán mérjük fel a helyzetet, képesek vagyunk e külső segítséget kérni vagy egyszerűen csak elfogadni azt, hogy nem lehet tovább hova menekülni a valóság elől - mondja S. Tóth Márta.