A világ legveszélyesebb kifejezése

A következő befejezések érkeztek rá: majd, ha egész héten otthon leszünk, akkor elmegyek bevásárolni, és ismét rendszeresen főzök / majd, ha végre kipihenjük magunkat, akkor tervezek új programot és végre kimozdulunk / majd, ha meglesz a rendszer az életemben, akkor majd bevezetem ezt az új szokást.

A legveszélyesebb két szó

A “majd, ha” gondolatkör legnagyobb kockázata, hogy a kitűzött időpont SOSEM következik be! Mert egyet megtanultam a felnőtt életem - amióta felelősséget vállalok a tetteimért :) - során: nem jön el az a boldog békeidő, amire annyira, de annyira várunk.

Az egyik coachingosom azt várja, hogy a kislánya végre iskolába kerüljön, és akkor majd hozzákezd az életmód váltáshoz, de úgy komolyan. A másik coachingosom a párjával való összeköltözéshez, a harmadik pedig a baba érkezéséhez köti a saját belső változása iránti elköteleződését. Én meg? Talán csak arra a rendszeres és kiszámítható életvitelre várok, amit anno 4 és 18 éves korom között megszoktam.

Amikor minden rendben lesz

Tudod, amikor tudtam, hogy melyik nap mikor kelek, és minden vagy minden második héten ugyanaz volt az órarendem. Amikor a legtöbb hétvégét otthon töltöttük, de még ha kirándulni mentünk is, akkor is haza értünk délutánra, hogy meg tudjam csinálni a házit. Amikor szombaton délelőtt volt a nagytakarítás és vasárnap délben mindig összeült a kiscsaládunk. Amikor Anya elkészítette a reggelimet, az iskolában megebédeltem, és otthon általában ismét elém tették a vacsorát, de legrosszabb esetben is, tele volt a hűtő és én készítettem el a szendvicsemet.

Oh, boldog, kiszámítható békeidők! Bezzeg most a jelenben!

Te mire vársz?

Neked mik a “majd háid”? Majd, ha megszerzed a nyelvvizsgád? Majd, ha leérettségizel? Majd, ha véget ér a vizsgaidőszak? Majd, ha lesz barátod? Majd, ha összeköltöztök? Majd, ha leadsz 5 kilót? Majd, ha végre rendesen berendezkedtek? Majd, ha visszaértek a nászútról? Majd, ha beáll a rend a munkahelyeden? Majd, ha megszületik az első baba? Majd, ha nem lesz beteg a kisgyereked minden második héten?

A felesleges időpocsékolás mintapéldái vagyunk

Bocsi, hogy Téged is egy kalap alá vettelek magammal, de a tapasztalataim alapján ez a nagy nem-finom-illatú igazság! Értékes napokat, heteket, hónapokat, (jajj, de rossz még leírni is) éveket pazarolunk el az életünkből azzal, hogy várunk…

Nem tetszik az elnevezés? Nekem sem!!! De van egy ötletem a megoldásra!

HAGYD ABBA ÉS VÁGJ BELE!

Mit szólsz ehhez a tervhez: hagyjuk abba a halogatást és a “majd ha” vonzásában való gondolkodást és vágjunk bele most!

Tudom, most egy pár percig lelkesedsz, ahogy olvasol egészen átmelegszik a belsőd, mert érzed, hogy ez most az, amire már réges régóta vártál. Aztán valahogy, mint eddig oly sokszor, egyszerűen jön az újabb “majd, ha” és már csak kedves emlék lesz ez a cikk.

Megoldás: elindítottam egy 30 napos kihívást, hogy együtt vágjuk ki magunkat a “majd ha” fojtogató dzsungeléből. A zárt Facebook közösségünk már elindult, mindenki készül a startra és addig is minden nap inspiráljuk egymást. Van kedved csatlakozni? :) Kattints a linkre: facebook.com/groups/1752583145015443/

30 nap. Csodálatos Nők. Inspiráló történetek. És a “majd ha” boldog elbúcsúztatása.

Szeretettel ölellek és várlak a kihívás csoportjában,

Kollár Anna

Self-Love Coach

facebook.com/kollarannacoach

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!