Spoilermentes kritika: a Pusztító című film fordulatosabb, mint hinnéd

Hónapok óta figyeltük a fotókat Nicole Kidman őrületes átalakulásáról: a színésznő legújabb filmje, a Pusztító kedvéért olyannyira megváltoztatta külsejét, hogy ha szembejött volna velünk az utcán, meg nem mondjuk, hogy ő az. Rövid, kócos haj, csúnya bőr, igénytelen megjelenés; leginkább ezek jutnak eszünkbe, amikor meglátjuk az általa játszott Erin Bellt. A filmet, az alakítást és a sminket egyaránt nagy esélyesnek tartották az Oscarra, azonban tegnap kiderült, hogy semmilyen jelölést nem kapott a Pusztító. Pedig azért van, amiért megérdemelte volna!

Lehetőségünk nyílt arra, hogy megnézzük ma a filmet, és a következőkben egy spoilermentes kritikát olvashatsz a sztoriról!

A film főszereplője Erin Bell, a Los Angeles-i detektív, aki fittyet hány a szabályokra, és az sem érdekli, hogy ha ez a munkájába, vagy akár az életébe kerül. A történet elején egy bűntény helyszínére érkezik, ahol egy férfit meggyilkoltak, ő pedig egyetlen pillantás után sejti, ki állhat a háttérben. De ezt persze nem árulja el senkinek; magánnyomozásba kezd, ugyanis meggyőződése, hogy ismeri azt az embert, aki mindezek mögött áll. Fiatal rendőrként ugyanis azt a parancsot kapta társával, Chrisszel, hogy épüljenek be egy bűnbandába a kaliforniai sivatagban. Erin pedig hamar rájött, hogy ez az ember visszatért, és nincs vesztegetni való idő.

Lényegében két idősávban játszódik a történet: az egyikben a jelent látjuk, ahogy Erin szép lassan előkeríti a banda korábbi tagjait, miközben lelki gondjaival és lázadozó lányával küzd. A másik idősík a múlt, amikor Erin és partnere, Chris beépülnek a bandába, hogy lebuktassák a tagokat.

Ha viszont azt gondolnád, hogy ez egy sima bosszúálló történet, sok verekedéssel és akcióval fűszerezve, akkor megnyugtatunk, mert nem az. Onnantól kezdve, hogy leülsz és elkezded nézni a filmet, fokozatosan merülnek fel benned a kérdések, amelyekre szép sorjában választ is kapsz; de nem feltétlenül azt, amire számítasz.

Arról nem is beszélve, hogy bár a film viszonylag lassan halad előre, egyes jelenetek olyan pörgőssé és izgalmassá válnak, hogy nem csoda, ha levegőt is elfelejtesz venni. Ahogy pedig véget ér a film, valószínűleg neked is azonnal újra kell játszanod a fejedben a sztori nagy részét, mert a befejezést látva egy kissé új értelmet nyer a történet.

Amit negatívumként tudnánk kiemelni a filmmel kapcsolatban, az mindössze annyi, hogy időnként túlságosan hosszú párbeszédeket látunk, amelyek nem túl fontosak a sztori szempontjából. Ha elkalandozik a figyelmed azon, hogy mit egyél vacsorára, vagy hogy biztosan kihúztad-e a hajvasalót, akkor sem maradsz le sok mindenről, mert ezek néha inkább hangulatot teremtenek, mintsem a cselekményt mozdítják előre.

Ettől eltekintve viszont nagyon izgalmas, kissé sötét hangulatú film a Pusztító. Ha szereted azokat a történeteket, amelyek drámaiak, fordulatosak, de mégsem szükséges sokszor újranézni őket a megértéshez, akkor ezt a filmet is szeretni fogod.

Idén pedig még ezeket a filmeket láthatod a mozikban!