Zola: "Nem kell felvenni a pózőrködést" - Interjú a New Level Empire frontemberével

A New Level Empire énekese, Zola egy igazán sokoldalú személyiség, aki már egész fiatalon szeretett volna a popszakmában elhelyezkedni, hamarosan pedig a tévézés felé vezetett az útja, majd miután VIVA Zolaként már az egész ország megismerte, élő műsorvezetésbe fogott, 5 évvel ezelőtt pedig ismét a zenei szcénában tért vissza, különleges hangzású bandájával.

A New Level Empire május 9-én a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyen méreti össze magát más bandákkal. A New Level Empire olyan zenekarok között versenyzik, mint a USNK, a Stolen Beat, a USEME, és még sokan mások.

Rengeteg friss zenekar a versenytársatok, ti azonban már egy kiforrottabb produkció vagytok. Nem furcsa ellenük versenyezni? És egyáltalán hogyan készülsz rá?

Most épp virágot szedek, egészen pontosan labdarózsát, úgyhogy relaxációs gyakorlatokkal készülök a fellépésre. Bizony, a mezőny elég vegyes, vannak egészen új és fiatal zenekarok, és régebbiek is. Mi a pop palettán azért elég újnak számítunk, nem is vagyunk annyira reflektorfényben. A Follow The Flownak, a USNK-nek és a Stolen Beatnek például egészen más a rajongói tábora, ők inkább a fiatalokhoz szólnak, mi az érettebb korosztályhoz.Miért most kerültünk be? A zenekar valószínűleg most van azon a szinten, hogy bekerülhessünk ebbe a versenybe, de nekünk nem is ez számít, hogy mikor, hanem az, hogy megtisztelő érzés.

Egészen fiatalon kezdtél zenélni, majd tévézésbe kezdtél, most pedig ismét a zene lett az utad...

Gyerekkorom óta zenélek, és már 18 éves korom óta vannak zenekaraim, a fúvósok kivételével nagyjából minden hangszert megjártam: zongora, dob, gitár, aztán énekeltem. Persze, gyerekként nagy vágyam volt a popszakma, majd 25 éves korom körül rájöttem, hogy nagyon szeretek kommunikálni a színpadon a közönséggel, így jött a tévézés, majd a műsorvezetés, például karaoke műsorokat vezettem. Egy idő után úgy gondoltam, a tévézésben nincs nagy potenciál, ezért inkább visszatértem a zenéléshez, de műsorokat továbbra is vezetek.

A zenélésben és a műsorvezetésben is ugyanolyan jól érzem magam, a kettő együtt egészíti ki egymást. Más-más energiákat szabadítanak fel bennem.Szeretem lekötni a közönség figyelmét.

Tipikus rocksztár vagy?

Abszolút nem, pont az ellenkezője. Már a tévés kollégáim is azon nevettek, hogy nem cigiztem, nem ittam alkoholt soha, sokszor inkább tejet vagy banánturmixot. Viccesnek tűnhetett ez kívülről, de én ilyen vagyok. Otthonról sem olyan példát láttam, hogy féktelenül bulizzak, és nem is keveredtem soha olyan társaságba sem.

Ezt a bizonyos "rocksztárságot" sokszor klisésnek érzem. Attól, hogy valaki énekel, még nem lesz feltétlenül Keith Richards. Nem kell felvenni a pózörködést.

Szerintem fontos, hogy kinek ki a példaképe. Nekem olyan példaképeim vannak, akik sosem arról voltak híresek, hogy deviáns dolgokat csinálnak. Mindjárt 40 éves vagyok, és lehet, hogy ettől kevésbé vagyok érdekes, de vállalom, hogy visszafogottabb maradtam.

Nálad mi jelenti a sikert? Hogyan lehet ezt mérni?

Nem a számokat gondoljuk fontosnak, hanem azt, hogy a közönségünket boldoggá tegyük. Akkor működik jól a zenekarod, produkciód, ha van egy réteg, aki kíváncsi arra, amit csinálsz. Tavaly vettem először észre, hogy vannak visszatérő arcok a koncertjeinken, akik jönnek, és követnek minket, és érdeklődnek, hogy hogyan is szólnak élőben a dalaink, amiket a rádióban hallottak. A személyes visszacsatolás, a közönséggel való szembesülés a siker egyik legnagyobb mérője szerintem.

Az a siker, mikor felmegyek a színpadra, látom, hogy boldogok az emberek, és jól érzik magukat velünk, azaz egymás energiáiból táplálkozunk. Aki nem ezért csinálja, annak inkább nem is kellene csinálnia.