Ezért nem köszönöm meg a férjemnek, ha segít a házimunkában: neked sem kéne!

„Segítenél lefektetni a gyerekeket?” – tettem fel a kérdést korábban rendszeresen a férjemnek. Mint a legtöbb kisgyermekes családban, nálunk is fix ideje van a lefekvésnek. Három gyerekünk van, akiknek minden alkalommal többször kell szólni, hogy vegyenek fel pizsamát, mossanak fogat, tegyék el a játékaikat. Mondanom sem kell, mindez sokkal könnyebb, ha nem egyszemélyes, hanem kétszemélyes feladat. Ennek ellenére a legtöbbször külön kérnem kellett a férjemet, hogy segítsen, úgy tett, mintha alap lenne, hogy ez csak az én feladatom, ő konkrétan szívességet tesz nekem azzal, ha segít. Számodra ez igazságosnak hangzik?

Ezért nem kérek segítséget a férjemtől

A férjem, noha felnőtt ember, magától sosem vette észre, mit kellene tennie a ház körül vagy a gyerekekkel kapcsolatban. Persze nem egy rossz ember, ha külön szóltam mindenről, akkor kivitte a szemetet, elmosogatott, elszaladt a boltba és a gyerekekkel is foglalkozott. De ehhez kivétel nélkül mindig előzetes útbaigazítást várt tőlem. Ahogy teltek az évek, rádöbbentem, ha azt szeretném, hogy valami el legyen intézve, hangosan segítséget kell kérnem, mert magától nem cselekszik semmiben.

Ez egy ponton már óriási mentális terhet jelentett, hiszen az agyam folyamatosan azon járt, mit kell elintézni, listákat írtam és ügyeltem rá, hogy mindig úgy kérjek segítséget, hogy ne mondhassa, hisztis vagy házsártos vagyok. Utóbbi annyira stresszelt, hogy sokszor inkább azt választottam, hogy megcsinálok mindent egyedül. A helyzet az, hogy valójában nem több segítségre vágytam, hanem egy felelősségteljes, önálló, felnőtt társra, aki tesz a közös életünkért. Utáltam is ezt a segítség szót, hiszen ez arra utal, hogy minden az én felelősségem, a férjem pedig csak kedvességből tett bármit.

Az a helyzet, hogy a „segítség” szó használata vagy mellőzése a háztartási munkával kapcsolatban erőteljesen befolyásolja a nemi szerepek megítélését. Ha állandóan segítséget kérek, megerősítem a másikat abban, hogy ez a munka csak az én felelősségem.
Amikor erre rádöbbentem, sem a férjemnél, se a gyerekeimnél nem használtam többet ezt a szót, illetve többé nem köszöngettem meg, ha részt vettek a közös otthonunk rendben tartásában. Ehhez persze az kellett, hogy a férjem megértse, milyen mentális és fizikai teher ez nekem, ő pedig nyitott és alkalmazkodó volt. Elhatározta, hogy teljes értékű felnőtt módjára kiveszi a részét a háztartási feladatokból és nem várja meg többé, míg szólok. Elképesztően hálás vagyok neki ezért, szerintem nagyszerű példa lehet ő más férjek számára is.

Persze léteznek igazi mintaférjek, még a sztárok körében is. Ha tudni szeretnéd, kik ők pontosan, akkor katt a galériára!