Nem olyan szeretet

Soha nem merült fel bennem, hogy elemezzem ezt a szeretetet, vagy rangsoroljam a kétlábú vs. négylábú iránt érzett szeretetet, mert szerintem nincsenek fokozatai, fajtái, valamilyen rendszer szerint besorolt alantasabb vagy éppen feljebbvaló kasztjai a szeretetnek.

Sokszor belefutok, de nem tudom hova tenni, egyáltalán értelmezni a feltevést, hogy egy állat iránt érzett szeretet az nem olyan… Vagy, hogy milyen bolond az a nő, jobban szereti a kutyáját, mint a férjét. A kedvencem pedig a nem normálisan szereti, mert mondjuk nincs gyereke, ez a pótlék.

Emberek! A különbség nem a szeretetben van, hanem a GONDOSKODÁSBAN. Akire azt mondod, hogy nem normálisan szereti a kutyáját, mert rugdalózót húz rá vagy farsangkor jelmezbe öltözteti, vagy éppen halálra zabáltatja és emberi gyógyszerekkel tömi lábfájás esetén, aki túlságosan humanizál egy állatot és emberi szükségletek szerint látja el, az egyszerűen rosszul GONDOSKODIK a kutyáról. Nem rosszul SZERETI! Nincs olyan, hogy rosszul szeretni.

Hogy miért teszi ezt, az már egy másik kérdés. Erre egy pszichológus biztosan tudja a választ.

De ha már ott tartunk, hogy nem olyan szeretet, akkor álljunk csak meg egy pillanatra. Bátran ki merem jelenteni, hogy az ember úgy általában képtelen és mindig is képtelen lesz úgy szeretni egy társat, ahogy egy kutya szeret. Jöhetünk itt az ösztönökkel, meg a „persze mert te adod neki a kaját” teóriával, nem ez a lényeg. Akinek nem tetszik, az nevezheti bátran ragaszkodásnak szeretet helyett.

Sorolhatnám, hogy hűség meg rajongás meg őszinteség. De a lényeg egyetlen dologban rejlik. Egy kutya szeretete az mindig VAN. Nem szűnik meg egyetlen pillanatra sem, nem zavarják meg válasz nélküli kérdések, nem befolyásolják javak, harag, büntetés, pillanat varázsa, hiszti, taktika, érdek, bizonytalanság, félelem, csalódottság, idő múlása, érdeklődés hiánya, kiégés, kiábrándulás, elhidegülés, más irány, simán elmúlás.

Van. És pont.

Hogy tetszett a cikk?

Egynek jó.

Nice job!

Imádom!